Millió kommunikációs csatorna létezik manapság, de vannak, akik továbbra is csak néhányat hajlandóak használni. Ebből adódhatnak problémák, főleg akkor, ha a generációs különbségek miatt a kommunikációs stílusunk eltérő, és alkalmazkodnunk kell a partnerhez.

A gyönyörű vagy éppen pocsék rondán megírt hagyományos levelek ideje lejárt, pedig annak is megvolt a maga bája: a mai Sugar Daddyk nagy része még írt szerelmes leveleket kézzel, de mostanság nekik se igazán jutna ez eszükbe. Valószínűleg azonban nem is sms-ben és vacakon keresztül kommunikálnak. A legelterjedtebb talán az e-mail lehet.

Nem volt még soha annyi kommunikációs csatorna, mint manapság, és a helyzet romló tendenciát mutat – már ha arra gondolunk, hogy hány dologra kell feliratkoznunk, ha minden ismerősünkkel tartani akarjuk a kapcsolatot. A meglepő az, hogy akár a barátság elhalásához is vezethet, ha egyikünk kilép az adott rendszerből, amelyen keresztül addig kommunikáltunk.

Sokszor találkozom a negyvenes, ötvenes generáció férfi tagjaival, főleg vállalkozókkal, üzletemberekkel, és ha szóba kerül mondjuk a csetelés, vagy egyáltalán a közösségi médián való jelenlét, sokszor hallom, hogy ők idegenkednek, vagy teljesen elzárkóznak ettől a világtól. És ehhez nem kell technikai analfabétának lenniük, sőt, sokszor éppen ellenkezőleg, egyáltalán nem azok. Egyszerűen a felület és a módszer taszítja őket.

Ezen az sem változtat, hogy online keresnek partnert, attól még simán lehet, hogy nem akarnak majd csevegni, egyrészt, mert nincs rá idejük (kevés olyan időrabló tevékenység létezik, mint a csetelés, bár olykor jólesik, persze), másrészt, mert abban hisznek, hogy egy tisztességes levelet megírni többet ér. Nyilván olyanok is akadnak, akik az írásbeli kommunikációt nem szeretik, és inkább folyton telefonálgatnak – de persze elsősorban akkor, ha nekik jó.

Az sms mint kommunikációs forma több sebből vérzik: egyrészt alkalmatlan a gondolatok pontos kifejezésére, másrészt a telefonon gépelni időrabló és idegesítő, ráadásul sokkal nehezebb megőrizni a titkainkat, ha sms-ben kommunikálunk, mint ha e-mai-lben. A telefont bárki megkaparinthatja, megnézheti, kinek írtunk, lenyomozhatja a számot, írhat a nevünkben hülyeségeket… Az e-mail címből viszont sokkal nehezebb kideríteni, hogy ki a partner, akivel levelezünk, és ha anonim üzemmódban írunk, akkor nem is követhető vissza semmilyen tevékenységünk.

Lehet, hogy mi élvezzük az állandó kapcsolattartást, a Sugar Daddy valószínűleg nem így működik.  Először is, szeretne másra is koncentrálni, vagyis olykor békén kell hagyni. Másodszor, nem fog neki tetszeni, ha állandóan tudni akarjuk, hogy hol jár, mit csinál, és elvárjuk, hogy folyamatosan elérhető legyen, mi több, azonnal válaszolgasson arra, amit írunk.

Mindenképpen fontos tisztázni egy kapcsolat elején, hogy milyen csatornákon érintkezzünk, és mennyire fontos számunkra a diszkréció. Nagyon kellemetlen tud lenni, ha például erotikus vagy akár csak „cuki” üzenetek érkeznek egy Sugar Daddy telefonjára, mikor azt alkalmanként más is használja (akár a tudta nélkül). Ha az SD-nek családja van, az sms-t legfeljebb végső esetben használjuk, és csak tárgyilagos szöveget írjunk.

Egyezzünk meg abban is, hogy mit várhatunk el egymástól, elérhetőségben és a kapcsolattartás gyakoriságában. Nekem naponta egy bejelentkezés elég, de ahhoz ragaszkodom, viszont van, aki ennél sokkal többre vágyik, bizonyos férfiak ugyanakkor sokkal kevesebbre. De ha már olyan nagy a különbség, hogy úgy érezzük, elhanyagolnak, ráadásul a diszkréció miatt csak ő kereshet bennünket, fordítva nem, akkor azért érdemes elgondolkodnunk arról, hogy ez még igazi kapcsolat-e. Nyugodtan beszéljünk arról, hogy nekünk mennyire fontos a kapcsolattartás, mert ha ez nem kerül szóba, csak magunkban füstölgünk a levelek, telefonhívások elmaradása miatt, az előbb-utóbb megmérgezi a viszonyunkat.

Egyszerűbb annak, akinek eleve több partnere van, és így nem érzi olyan vészesnek, ha az egyik nem keresi – akkor még mindig ott van a másik. És persze attól is függ, hogy mennyire vagyunk kiéhezve a kommunikációra, hogy éppen mennyire érünk rá. Az arany középutat nem könnyű megtalálni, de nem is lehetetlen.