Hanyas vagy? Te tudod magadról? És ha nem, szeretnéd tudni?

Ki ne hallott volna a 10-es skáláról, amit az amerikaiak olyan nagy kedvvel alkalmaznak emberek randipiacon képviselt értékét felmérendő? És ki ne szeretne másokat értékelni, viszont szorul össze a gyomra attól, ha arra kerül a sor, hogy őt pontozzák valahogy a többiek? Nem hiszem, hogy létezne olyan magabiztos ember a világon, még a leghíresebb szupersztárokat is beleértve, aki ne tenné fel magának a kérdést: vajon még mindig főnyeremény vagyok? Vagy már veszítettem a pontjaim számából?

Az egész pontozásos rendszernek az egyik legnagyobb hátránya pedig nem is az, hogy miközben tárgyiasít, számszerűsít embereket, bizonytalanná is teszi őket, hanem az, hogy úgy tesz, mintha létezne valamiféle egységes kritériumrendszer, ami alapján könnyedén be lehetne sorolni egyeseket a legmagasabb, másokat a legalacsonyabb kategóriába, a többség meg 4-es, 5-ös, 6-os szinten lenne valahol.

Nézzük, milyen szempontok szerint osztályoznak általában azok, akik ezt a rendszert alkalmazzák! Mivel a rögtönítélő bíróság másodpercek alatt szokta meghozni az ítéletet, a pontozás túlnyomó részét az emberek fizikai megjelenésének értékelése teszi ki. Ráadásul a megjelenés értékelésének is a tömegkultúra éppen uralkodó sztenderjeinek való megfelelés vagy meg nem felelés az elsődleges szempontja.

Vegyük például azt, hogy hagyományosan 10-esnek szokták megítélni a divatmodelleket. Hiszen aki már eljutott odáig, hogy ő abból éljen, ahogy kinéz, ráadásul profi irodáknak dolgozik, akkor ő biztos főnyeremény. Pedig egyáltalán nem. Egyrészt lehet szegény anorexiás és halálosan szorongó, boldogtalan. Másrészt rengeteg embernek (férfinak és nőnek), nem tetszenek azok a szépségideálnak beállított emberek, akikkel tele vannak a plakátjaink. Harmadrészt a filterek és a photoshop korszakában egy modellről is kiderülhet, hogy messze nem olyan tökéletes még a bőre sem élőben, mint a plakáton.

Az persze igaz, hogy bizonyos vonásokat az emberek többsége szépnek tart, például a szimmetriát, a mellbőség, derékbőség, csípőbőség egymáshoz viszonyított arányait, a férfiaknál a felsőtest delta alakját, a keskeny csípőt, az izmos lábakat, és így tovább. De az egész pontozásos rendszer túlságosan is külső-orinetált ahhoz, hogy valódi emberi kapcsolatok működésképességét előre vetítse.

Persze amikor valakinek a külsejéről beszélünk, akkor millió más dologról is szó van: számít az illető öltözködési stílusa, amely tükrözi a társadalmi státuszát, a korát, a prioritásait, a hajviselet, a smink és kiegészítők használata, manapság az implantátumok, műszempilla, botox és egyebek alkalmazása… Noha ezek külsőségek, már a személyiségről is rengeteget elárulnak. Rengeteg másról azonban viszont semmit.

Egy ránézésre 10 pontosnak kinéző emberről kiderülhet, hogy rettentő bunkó, hogy műveletlen, unalmas vele beszélgetni, nincs humora, nem képes empátiára, esetleg még az is, hogy agresszív és manipulatív. Minél nagyobb pontszámot kapna sok embertől első pillantásra, annál nehezebb lesz elfogadni, hogy ő egyáltalán nem 10 pontos, hanem inkább mínusz 10-es értékelést érdemelne.  Minél nagyobb jelentőséget tulajdonítunk annak, ahogy egy lehetséges partner kinéz, minél inkább az határozza meg a róla alkotott értékelésünket, hogy mennyire felel meg a szépségideálnak, annál nagyobb csalódások érhetnek, mikor kicsit mélyebbre megyünk.

Ha már annyira pontozni akarunk, akkor számos kritériumot érdemes felállítanunk, csakhogy ezeknek a kiértékelése sokkal nehezebb lesz, mint annak a megítélése, hogy valakinek a külseje mennyire tűnik vonzónak.

Hogyan pontozzuk valakinek a személyiségét? A megbízhatóságát? A humorát? Az empátiáját? Hogy mennyire izgalmas? Hogy vannak-e közös témáink? Hogy koránkelő vagy éjszakai bagoly? Hogy introvertált vagy extrovertált? Hogy mennyire jó partner az ágyban?

Nem létezik senki, aki abszolút 10 pontos lenne minden tekintetben mindenki számára. Láthatunk a filmvásznon egy gyönyörű, kedvesnek tűnő, okos és vicces színésznőt vagy jóképű, dögös, és pluszban még környezetvédő színészt és gondolhatjuk úgy, hogy jaj, biztos boldogok lennénk vele. De nem, egyáltalán nem biztos. Nem tudjuk, mi mindent kell feladnia a mindennapokban ahhoz, hogy így nézzen ki. Hogy mennyi idejét és energiáját emészti fel a szövegtanulás, a személyiség megformálása. Hogy milyen a mentális egészsége. Hogy mennyit utazik és van-e ideje a partnerére. Hogy lehet-e vele jókat enni vagy szigorú diétán él. Hogy tiszteli-e a munkatársait, vagy elviselhetetlen vele dolgozni.

Léteznek ikonok, léteznek, szépségkirálynők, menő pasik, akik láttán a nőknek megdobban a szívük. Mindig is lesznek ilyenek. De mikor arról van szó, hogy adott ember számára ki a 10 pontos, akkor az adott embert kell nézni, az ő igényeit és lehetőségeit kell mérni.

A Sugar világban sem az lesz egy adott Daddy vagy Mommy számára a 10 pontos főnyeremény, akire a legtöbben szavaznak. Vagy csak igen kis eséllyel lesz ő. Még az is lehet, hogy a mások szemében legnépszerűbb játékos még csak nem is tetszik nekünk. Arról nem is beszélve, hogy minél népszerűbb valaki, annál kisebb az esélye rá bárkinek is, hogy megszerezze. És aki megszerzi, az se biztos, hogy jól jár vele.

De visszatérve a címben feltett kérdésre: nem tudhatjuk, kinek a skáláján vagyunk 10-esek és kinek a listáján nem is rúgunk labdába. Ha szeretjük az irodalmat és a komolyzenét, az egyesek számára főnyereménnyé tesz, másoknak meg közömbösek leszünk, de szerencsére ez vice-versa így lesz. Mit kezdhetnénk egy olyan, akár nagyon csinos és jó státuszú férfival, aki szerint az olvasás időveszteség és csak a metál az igazi zene?

Személyesen egyes emberek számára mi lehetünk a főnyeremény. És ez épp elég.