Hogyan lesz egy tapasztalatlan srácból tökéletes szerető? Mit taníthat neki egy érettebb asszony? Gondolatok Pedro Almodóvar egy régi filmje kapcsán.

A minap elővettem egy régi (1997-es) Pedro Almodóvar-filmet, az Eleven hús címűt. A szereplők között ott találjuk Javier Bardemet és Penelope Cruzt is. A történet jó szövevényes, és persze a rendezőre jellemző módon tele van erotikával és érzelmi drámákkal. A főhős (Victor) fiatal srác, aki nagyon szeretne mindent megtanulni a jó szexről, de azzal szembesül, hogy álmai nője (Elena) az egyetlen alkalmat, amelyet vele töltött, teljesen felejthetőnek tartja.

Sok viszontagság és több éves börtönben töltött idő után Victor azzal az elhatározással kezd új életet, hogy bebizonyítja a lánynak: ő a tökéletes szerető. Itt jön be a képbe egy érettebb asszony (Clara), akinek megtetszik a fiú nyers őszintesége, ártatlansága,  meg persze a kidolgozott fiatal teste (ezt ne hallgassuk el), és amellett, hogy igyekszik őt minden másban is támogatni (szegényes lakását együtt rendezik be, bevásárol neki, főz rá), a szerelem művészetére is megtanítja. 

Clara először ugyan azt gondolja, hogy a szeretkezést nem lehet tanítani, de aztán a srác meggyőzi, hogy van benne annyi alázat és tanulni vágyás, hogy elfogadja, amiket tanácsol neki: ez nyilván nagyon szokatlan a nő számára, aki fél életét egy erőszakos és alkoholista férj mellett töltötte rettegésben. Most ő lehet a domináns fél, bölcsessége és tapasztalatai a fiatal srácnak hála felértékelődnek.

Noha Clara nem kifejezetten Sugar Mommy, tulajdonképpen ezt a szerepet tölti be, hiszen anyáskodik Victor felett, segít neki mindenféle szempontból, és persze egyre jobban kötődik is hozzá. Elkerülhetetlen, hogy beleszeressen, Victornak azonban más tervei vannak. Clara mindenképpen csak összetört szívvel kerülhet ki ebből a történetből. 

Ahogy már múltkor A szerelem egyenlete című regény kapcsán szó esett róla, a Sugar kapcsolat a szeretkezés iskolájaként is működhet: a könyvben egy férfi avatott be egy nőt (ráadásul nem volt köztük korkülönbség), ebben a filmben pedig fordítva történik. Mindkét esetben a tapasztalatlan fél igényli a beavatást, mert ilyen vagy olyan okokból nem sikerült természetes módon hozzájutnia ezekhez a fontos ismeretekhez. 

A helyzet azonban az, hogy rengeteg ember addig sem jut el, hogy ráébredjen: szüksége lenne erre az oktatásra, mert a természetes módon megszerzett ismeretei igencsak hiányosak. Sokan utasítják vissza élből, hogy a partnerük javaslatokat tegyen az együttlétek alatt vagy azokon kívül. Ilyenek között még egyébként nyitottnak, rugalmas gondolkodásúnak számító emberek is vannak. 

Nem kis dolog beismerni, hogy túl keveset tudunk és szívesen tanulnánk, és persze nem könnyű megtalálni a megfelelő embert, aki hajlandó beavatni, és még élvezi is a folyamatot (anélkül nem sok értelme van). Más kérdés, hogy az ilyen beavatós kapcsolat milyen emocionális viharokat gerjeszt egyik vagy másik félben, hiszen könnyen előfordulhat, hogy valamelyiküket elragadják az érzelmei, amelyek nem találnak viszonzásra. 

Még ezzel a kockázattal együtt is megéri, hogy ezt megtapasztaltjuk, hiszen egész életünkben élvezhetjük majd az áldásait. Ha nem azzal a partnerrel, aki megtanított rá, akkor mással vagy másokkal. És mi magunk is továbbadhatjuk ezeket az intim titkokat. Mivel a szeretkezést iskolában nem tanítják, a pornó meg igencsak rossz tanácsadó, leginkább az ilyen egyéni fejlesztés lehet működőképes.