Taníts meg szeretkezni! (A szerelem egyenlete)
Írta: Michelle, Dátum: 2020-06-25 12:12:53, Rovat: Sugar Boy Címkék: önbizalomhiány, párkapcsolati leckék, regény, sugar boy, szexleckék
Csinos és fiatal nő, csak semmi önbizalma és még a csókolózástól is irtózik. Ugyanakkor szeretne normális párkapcsolatot. Mi lehet az oda vezető út? Egy Sugar boy, aki megtanítja szeretkezni?
Meg lehet-e tanulni az erotikát egy profitól? Van-e értelme szexleckéket venni? Vagy igazából nem is csak szexleckékre van szükség, hanem párkapcsolati leckékre, egy működőképes kapcsolat modellezésére? Mi a jó megoldás abban az esetben, ha tapasztalt partnertől szeretnénk gyorstalpalót venni? Nyilván kell hozzá rendszeresség és gyakoriság. Vagyis egy Sugar boy esetleg?
Helen Hoangnak valamiért nem ez a megoldás jutott eszébe, mikor megírta A szerelem egyenlete című regényét. Ennek főszereplője egy már harminc éves, ugyan nem szűz, de kvázi annak számító, Asperger-szindrómás nő, Stella, aki elsősorban anyai nyomásra szeretne családot alapítani, de még addig sem jutott el, hogy képes legyen együtt járni valakivel. Meggyőződése, hogy aszexuális, sőt, inkább taszítja a férfiak közelsége (igazából szinte bárki közelsége), de mivel racionálisan közelít minden problémához, eldönti, hogy profihoz fordul: majd az beavatja a szexuális élet titkaiba, így később biztos sikerül férjet fognia magának.
Némi huzavona és dráma kell hozzá, hogy Michael beleegyezzen előbb egy több hetes, majd később több hónapra terjedő tanulási folyamatba: ő is hamar rájön, hogy Stellának nem csak és elsősorban szexuális problémái vannak, magát a párkapcsolatot is tanulnia kell... A véletlenek összejátszásának köszönhetően persze igen hamar valódi érzések alakulnak ki mindkettejükben, és a párkapcsolatuk valódivá válik.
De eltekintve a regénytől és annak meglehetősen szirupos mondanivalójától a kérdés valóban érdekes: alkalmas lehet-e a Sugar kapcsolat arra, hogy érzelmi/szexuális értelemben megrekedt, problémákkal küszködő nőket (vagy akár férfiakat) felkészítsen úgymond valódi párkapcsolatra? Szerintem mindenképpen. Ehhez persze a Sugar Boynak hihetetlen jó pszichológusnak kell lennie, és tényleg kell vonzódnia az adott hölgyhöz - amint láttuk, ez a nő lehet harmincéves és csinos, csak nagyon tapasztalatlan, önbizalomhiányos.
Nem kell, hogy a Sugar Boy fiatalabb legyen, és arra sincs szükség, hogy olyan kidolgozott izomzattal és tökéletes külsővel rendelkezzék, mint a regénybeli Michael. Ez valójában nem fontos. Sőt, sok önbizalomhiányos fiatal vagy középkorú nő számára esetleg pont kontraproduktív, hiszen egy vadítóan kinéző pasiról nehezebben hiszi el, hogy őszintén kívánja őt, márpedig enélkül nincs erotikus felszabadultság. A túlzott szépség inkább ijesztő lehet, kisebbségi érzéseket ébreszthet.
És nyilván arról sincs szó, hogy minden nőt könnyű beavatni, mint ahogy a regényekben, mert a romantikus regény mást se tud ábrázolni, mint magától működő szexualitást: aki eddig senkinek nem tudott megnyílni, senkit nem kívánt, az most hirtelen az első vagy maximum második együttlétkor már tökéletes szerető. Hát, nem. A görcsök feloldása ennél sokkal hosszabb folyamat és rengeteg türelmet, beszélgetést, odafigyelést igényel. Pont olyasmit, amit egy Sugar partner nyújthat.
Jó kérdés, hogy ha valaki ennyire beleérző és ennyit segít nekünk, abba hogy nem fogunk beleszeretni - hát, nem kizárt, hogy megtörténik, aminek nem kellene... De ha ez nem zavar abban, hogy folytassuk a kapcsolatot megegyezés szerint, akkor csak nyerhetünk vele. Ha pedig vége lesz, persze ugyanúgy fog fájni, mint más szakítások.