Mumus-e a szerelem a nős Sugar Daddyk számára, vagy léteznek közöttük olyanok, akik ezt a különleges élményt is bele tudják illeszteni az életükbe?

A Sugar kapcsolat alapvetően nem a szerelemről szól, ahogy ezt már sokszor említettük, mégis sokan értelmezik úgy, mintha anyagiak ellenében a Sugar Baby vagy Boy szerelmet kínálna. Ez igazából népszerű tévedés, mert szerelmet senki sem ígérhet, egy csomó más dolgot: gyengédséget, minőségi időt, kedvességet, kellemes társaságot, akár szexet azonban igen.

A szerelem mindig önkéntes dolog, vagy megszületik, vagy nem, és éppen ezért kiszámíthatatlan, irracionális, sokan tartanak is tőle. Főleg a nős férfiak, esetünkben a nős Sugar Daddyk, akik szeretnék fenntartani a házasságuk békéjét. Ugyanakkor valahol a lelkük mélyén arra is vágynak, hogy újra átéljék a szerelem semmihez sem hasonlítható állapotát, amitől minden egész másképp néz ki, és végre ismét fiatalnak és tetterősnek érezhetik magukat.

Sokan kárhoztatják a szerelem iránti vágyat, főleg, ha házasságban élő emberekről van szó: noha biztos, hogy a házastársukba 20-30 év után már nem lesznek újra szerelmesek, miért kellene teljesen lemondaniuk erről az élményről? Mert az megőrjíti az embert? Mert attól majd tönkremegy a házasságuk? Mert nevetségessé válnak?

Nem egy módja van a szerelemnek, és nem feltétlenül csinál magából bolondot, aki házas létére, negyven vagy ötven évesen beleszeret valakibe (akár jóval fiatalabb az illető, akár körülbelül egyidős vele).

Léteznek emberek, én is ismerek ilyeneket, akik a szerelemről csak végletekben tudnak gondolkodni. Egy Sugar Daddy ismerősöm megpróbált mindent, hogy ne szeressen bele számos barátnője közül egyikbe sem, aztán mégse tudta kivédeni. Sajnos otthon is bevallotta és ebből akkora krízis lett, hogy kénytelen volt választani a szeretője és a felesége között: az utóbbi mellett döntött végül, de nagy szenvedések árán. Az ő esetében indokolt volt a szerelemtől való félelem.

De olyanokat is ismerek, akik évek óta képesek szerelmesen találkozgatni a barátnőjükkel, és otthon is egyensúlyban tartani a házasságukat. Az ilyen Sugar Daddyk nem "őrülnek meg", nem barangolnak éjszaka álmatlanul és nem veszítik el az étvágyukat attól, hogy beleszerettek a partnerükbe. Számukra tehát nem veszélyes terep a szerelem.

Sok múlik a Sugar Babyn és a feleségen is (már amennyiben az utóbbi tud a dologról): ha a Sugar Baby nem akar egyes számú partnerré válni és megfelel a számára a szeretői státusz, akkor nagyszerű kapcsolatuk lehet. Ha a feleség ezt el tudja fogadni, akár mert neki is van valakije, akár mert nem tart igényt a férjére erotikus/romantikus értelemben, vagy mert neki elég az erotikából jóval kevesebb is, akkor a status quo minden fél számára fenntartható.

A baj csak az, hogy az egyes emberek reakcióit nagyon nehéz előre megjósolni, ezért azt senkinek nem javasolnám, hogy bevallja a nejének, ha másba szerelmes - a feleségek még elnézik a szexuális/baráti kapcsolatot, ha nem kifejezetten féltékeny természetűek, de a szerelem olyan bűvszó, amitől ki szoktak borulni.

Nem kell tehát minden esetben félni a szerelemtől: ha eléggé ismerjük magunkat ahhoz, hogy tudjuk: a mélyebb érzelmek kezelhetőek számunkra, és nem fogjuk miattuk felborítani az életünket, akkor viszonylag jó esélyünk van rá, hogy újra részünk lehessen ebben a különleges élményben. Csak ne vigyük túlzásba az őszinteséget, főleg, ami a házastársunkat illeti. A szerelem tárgyának persze lehet vallomást tenni, de azt is csak óvatosan, nehogy félreértse a helyzetet.