Minden kapcsolatban az intimitást keressük, de nem mindegy, hogy milyen fokú, milyen jellegű intimitást. És mit teszünk, ha a tervezettnél jobban beszippant a kapcsolat?

Mindannyian vágyunk az intimitásra, arra, hogy biztonságban érezzük magunkat valakivel és megértsenek, arra, hogy egyfajta burokban élhessük meg az együvé tartozás illúzióját. Vagy a valóságát. De amennyire vágyunk rá, annyira félünk is tőle, hiszen minél intimebb a kapcsolatunk valakivel, annál védtelenebbek, kiszolgáltatottabbak, sebezhetőbbek vagyunk. És sokan szeretnék elkerülni ezeket az érzéseket.

Az intimitás alattomban támad. A közös nevetések, együtt átélt veszélyek, a fizikai közelség formájában. Hát még ha a szex is a kapcsolat része, és az igazán jól működik! Lehet, hogy elhatározzuk, hogy tartjuk a távolságot, nem kerülünk közel a másikhoz, hiszen a Sugar kapcsolat keretei ezt nem engedik meg… De a hormonjaink másképp gondolják. Ha jól érezzük magunkat valakivel, akkor kötelék jön létre köztünk, ha meg még annál is jobban érezzük magunkat, függő viszonyba kerülhetünk.

A legnagyobb kihívás úgy megélni az intimitást, hogy ne akarjuk egyre többet és többet, hogy megtartsuk az egyensúlyt, mindig vissza tudjuk fogni magunkat, ha már átesnénk a ló túlsó oldalára, vagyis túl sokat követelnénk a partnertől.

Ha egy partner közömbös számunkra, ha nem vágyunk rá, akkor nem működik a kapcsolat, üresek az együtt töltött órák, mechanikus a szex… Ha viszont már nem közömbös, ha már érzelmeink vannak, akkor a kötődés mértéke nőhet és ettől sokan megijednek: ilyenkor főleg a férfiak hajlamosak arra, hogy behúzzák a kéziféket vagy lassan távolodjanak el érzelmileg. A másik lehetséges forgatókönyv, hogy annyira megbolondulnak a szerelemtől, hogy teljesen magukénak akarják tudni a Sugar partnert és ezért akár még az addigi hagyományos kapcsolatukat is felrúgják.

Sugar Babyként nagyon nehéz kezelni ezeket a helyzeteket: azt is, ha a Sugar Daddy hidegen elfordul tőlünk, egyik napról a másikra szakít, mert a kötődésünk valamilyen jelét adtuk, és annak is, ha üldözni kezd, mert úgy gondolja, hogy joga van kisajátítani. Ha ráadásul még hozzá is szokott, hogy mindig az ő akarata érvényesül, van némi hatalma, befolyása, akkor sokkal nehezebb lesz meggyőzni arról, hogy ezúttal mégsem az lesz, amit ő szeretne.

Van, aki ezek ellen a „balesetek” ellen úgy védekezik, hogy csak néhányszor találkozik egy-egy partnerrel, aztán véget vet a kalandnak, vagy csak ritkán randizik ugyanazzal, hetek telnek el két találka között, illetve több Sugar partnerrel is kapcsolatot folytat, így kevésbé tartja veszélyesnek, hogy bármelyik túlságosan fontossá váljon.

Ezek a módszerek működhetnek (aztán egyszer csak jön a meglepetés, és már nem működnek), de lehet, hogy így pont az vész el, amire az adott Sugar partner a legjobban vágyik. Meggyőzheti magát arról, hogy neki mondjuk csak a testiség kell, mert odahaza megkapja a lelki, szellemi táplálékot, amire szüksége van… De a testiség lélek nélkül nem az igazi, nem ad valódi gyönyört, mindig kielégületlenül hagy.

A legtöbb ember számára a puszta lelki/szellemi kapcsolat mindenféle testiség nélkül hosszú távon ugyancsak hiányérzetekkel lesz tele – főleg, ha egyéb forrásból sem kap testiséget… De alapvetően bármelyik komponenst is vesszük ki az egyenletből, a valódi intimitás sérül. Még így is sok pozitívum rejtőzhet egy ilyen kapcsolatban, és sokak számára jelenthet menedéket, mikor a teljességet egy emberrel nem képesek megélni (azért azt be kell látnunk, hogy egyetlen emberben mindent úgysem fogunk megtalálni), de fontos, hogy tudjuk, milyen igények és szükségletek között lavírozunk, mert akkor jobban ráláthatunk arra is, vajon miért úgy reagálunk egy adott helyzetben, ahogy… És legközelebb miként csinálhatnánk jobban, tarthatnánk a dolgokat egyensúlyban.

Mert azért ebben a fajta keresésben mindig ott van az újrakezdés lehetősége…