Vagyis az offline Sugar Baby keresés innen nézve könnyebbnek tűnhet, legalábbis azt illetően, hogy a régi, patriarchális viszonyok között milyen szabályrendszer szerint működött. De mégsem volt azért annyira könnyű. Az egyik legnagyobb nehézség épp abban rejlik és rejlett, hogy se a férfiak nem lehettek biztosak abban, hogy a kiszemelt nő hajlandó ilyen fajta megegyezésre, se a nők abban, hogy az általuk megcélzott úr éppen szeretőre vágyik. 

Bár a filmekből ítélve a férfiak hajlamosak mindig bedőlni a csodaszép, minden hájjal megkent csábítóknak, azért a valóság nyilván kicsit másképp néz ki. Például léteznek olyanok, akiknek nem pont a divatos alkat tetszik, vagy a szépasszony stílusa nem felel meg az ízlésüknek. Ilyenkor azért a nők általában nem kezdenek elkeseredett ostromba, hanem másfelé fordulnak. Ha azonban egy tehetős, hatalommal rendelkező, ambiciózus férfi a fejébe veszi, hogy meghódít egy nőt, és a szeretőjévé teszi, akkor őt erről elég nehéz lesz lebeszélni. Vagyis a múltban így volt. Most már, a #Metoo-nak köszönhetően a világ nyugati féltekén azért ezerszer meggondolják az ambiciózus, hatalmas üzletemberek, művészek, politikusok is, hogy mennyire éri meg nekik ráakaszkodni egy nőre, ha az nem kívánja a társaságukat. 

Az offline ajánlattétel tehát már a civil, nem Sugar jellegű kapcsolatkezdemények esetében is kezd kimenni a divatból, mert könnyen vezethet problémákhoz. Noha vannak ennek a változásnak vadhajtásai, amennyiben elbizonytalanítanak olyan férfiakat is, akiknek eszük ágában se volt soha erőszakoskodni, annak mindenesetre örülnünk kell, hogy tényleg csak akkor jönnek létre kapcsolatok, ha azt mind a két fél kívánatosnak tartja. 

Nyilván azért bizonyos esetekben manapság is előfordul, hogy az udvarlás hagyományos módon kezdődik. Mondjuk egy színházrajongó férfi lelkesedni kezd egy divatos színésznőért, énekesnőért, aki látszólag szívesen is fogadja a kedveskedéseit, a virágcsokrait, a bonbonos dobozokat, esetleg még egy-egy vacsorameghívásra se mond nemet. De eljöhet az a kellemetlen pillanat, mikor a sikerétől megszédült udvarló úgy érezheti, hogy a tettek mezejére léphet, az adott művésznő meg megállj parancsol neki, és kijelenti, hogy mindez félreértés, hiszen ő csak barátságra gondolt... 

Ilyenkor aztán lehet azt gondolni, hogy a nő tényleg naivan elhitte, hogy az udvarlás plátói volt, vagy arra is gondolhat az illető, hogy a nő csak még jobban fel akarja tüzelni az ő vágyát a látszólagos elutasítással, és annál inkább rákapcsol... Jó vége sosincs az ilyen kalandoknak, mert ha a hölgy tényleg elfogadott ajándékokat, szívességeket, akkor a férfi úgy fogja gondolni, hogy jogában áll többet is várni tőle, mint szép szavakat és elbűvölő mosolyokat. Csakhogy nincs semmiféle megállapodás köztük, az egész pávatánc csak utalgatásokból és képzelgésekből áll. Jó esetben a férfi idejében felismeri, hogy nem érdemes erőltetni a dolgot, és visszavonul. De ha belegondolunk, azért az ilyen kudarc eléggé rombolni tudja az önbecsülést, főleg, ha az egész ismeretségi kör tudomást szerzett már arról, hogy mi folyik. 

Ehhez képest mennyivel egyszerűbbnek tűnik olyan nőknek udvarolni, akikkel kapcsolatban biztosak lehetünk abban, hogy szeretnének Sugar kapcsolatot, és akikkel józanul megbeszélhetjük még a kapcsolat feltételeit is. Nem kell semmit erőltetnünk, egy-két randi alapján kiderül, hogy érdemes-e folytatni. Ráadásul nem kell senkit beavatni, nem éri megaláztatás azt, akit kikosaraznak. Sokkal kevesebb lesz a dráma, noha bizonyos dolgok persze bonyolultabbak, mert egy-egy fotó alapján nehéz eldönteni, hogy élőben mennyire vonzódunk valakihez, de annyiszor kezdjük elölről  a keresést, ahányszor kedvünk tartja. 

Nem arról van szó, hogy az offline Sugar társkeresés ne tudna működni, de sok esetben jóval bonyolultabb és akár kockázatosabb is lehet.