Túl válogatós lennél? Vagy csak igényes vagy? Mennyire reális a magadról alkotott véleményed és mennyire tudod belőni, ki való hozzád?

Hallottad már valaha azt a vádat, hogy túl válogatós vagy? Hogy neked senki sem elég jó? Esetleg tényleg így van? Senki nem elég jó, vagy csak kevesen? Általában azért találsz magadnak partnert, vagy évek óta sikertelennek bizonyulsz ebben?

Önmagában az, ha valaki válogatós, egyáltalán nem baj, hiszen választani csak úgy lehet, ha válogatunk a különböző lehetőségek között. A válogatás pedig csak úgy működik, ha a potenciális partnerek nagy részével el se kezdjük, vagy nem folytatjuk az ismerkedést. Hiszen ez a természetes: mindannyian olyan partnert vagy partnereket keresünk, akihez igazán tudunk vonzódni és akivel jó.

A kérdés mindig inkább úgy fogalmazódik meg, hogy mennyire reálisak az általunk kitűzött célok és vajon nem tesszük-e olyan magasra a mércét, hogy az kontraproduktív legyen. Mindig érdemes először átgondolnunk, hogy mi reális és mi irreális. Csak büszkeségből, kivagyiságból, arroganciából kifolyólag túl magasra tenni a mércét nyilván nem valami okos dolog, mert nem valószínű, hogy elérnénk a kívánt eredményt.

Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy az önbizalomnak és önértékelésnek elég megdöbbentő szerepe van a reális célok meghatározásában. Ha valóban elhisszük, hogy elérhető egy cél, legyen az akár egy bizonyos fajta partner meghódítása, és ezt nem csak magunkkal, hanem az illetővel is elhitetjük, akkor valóban lehetővé válik.

Ami lényeges: ha megfelelő az önbecsülésed, akkor nem kötsz rossz kompromisszumokat. Nem mész bele olyan kapcsolatba, amely valójában nem is elégít ki. Csak azért, hogy találj valakit, nem alázkodsz meg és nem hagyod, hogy más határozza meg, milyen legyél. Lehetsz merész és kockáztathatsz: ebben az esetben persze a visszautasításra is légy felkészülve.

A Sugarban nagy előny, hogy ha mégis rossz kompromisszumot kötöttél, ha olyannal kezdtél kapcsolatot, aki valamiért mégsem felel meg neked, akkor anélkül szakíthatsz, hogy ez különösebb drámát okozna. Nem fonnak be a klasszikus párkapcsolat csápjai. Nem szippant be a tudat, hogy ki kell tartanod, mert egyszer már igent mondtál és ebből a másik fél sokkal messzemenőbb következtetéseket vont le, mint mondjuk te.

Válogatósak sokféleképpen lehetünk. Az egyik ember bizonyos alkatra, öltözködési stílusra, hobbikra, szakmákra bukik, a másikat az intellektuális színvonal vagy az utazáshoz való hozzáállás, esetleg a szexuális különlegességek érdeklik elsősorban. Vagy ezek bármely kombinációja. Az, hogy valaki pont nekünk nem felel meg, nem jelenti azt, hogy az illető kevesebbet érne vagy másnak ne lehetne tökéletes választás. Tehát a válogatósság nem egyenlő az arroganciával, még ha olykor olybá tűnik is, hogy erről van szó.

A Sugarban bizonyos tulajdonságok nyilván prioritást élveznek, így nem csodálkozhatunk rajta, ha valaki ezek alapján válogat. Amennyiben illünk ebbe a közegbe, minden bizonnyal találunk is olyasvalakit, akinek a mi speciális értékeink lesznek az ideálisak. Ha nem bennünket keres, akkor nekünk is rossz lenne, ha kiválasztana, hiszen egy nem kölcsönösségen alapuló kapcsolat csak frusztrációt okoz.

Ha magasak az elvárásaink, az lehet ijesztő egyeseknek, másoknak viszont, akik ugyanazon a területen rendelkeznek hasonló elvárásokkal, kifejezetten tetszeni fog, ha nem elégszünk meg bármivel. És minél különlegesebb kategóriába esünk, annál több az esélyünk arra, hogy megfelelően értékelnek is majd emiatt. Tehát a válogatósságunk, amennyiben indokolt és reális, a javunkra válik. Az viszont, ha csak azért, mert nem akarunk senkit megsérteni vagy mert olyan fontos számunkra, hogy kedvesnek tartsanak, hagyjuk, hogy erőszakosan belevigyenek egy kellemetlen ismerkedésbe, nyilván nem lesz se kellemes, se célravezető.

Azzal meg, ha valaki egy elutasítás után keserűen a fejünkhöz vágja, hogy túl válogatósok vagyunk, nem érdemes törődni. Egyetlen esetben érdemes elgondolkodni azon, hogy igaza lehet: ha hosszú és kitartó keresés után még mindig nem találtunk senkit. Ilyenkor legjobb, ha tanácsot kérünk, lehetőleg olyan pártatlan embertől, aki őszinte tud lenni velünk, mert valószínű, hogy valahol félrement az önértékelésünk vagy csak rossz helyen járunk.