Egyáltalán nem biztos, hogy akár mindennapi kommunikáció, egymásra hangolódás, fantáziák megosztása, közös ízlés és a többi esetén tényleg működni fog a kapcsolat, amelynek nagyon fontos része a szexualitás.

Van valami, ami minden egyes alkalommal bosszant, mikor romkomot nézek. Főleg az amerikaiak hajlamosak arra, hogy olyan eseteket mutassanak be, amelyekben két szingli, akik egyébként már elég szép szexuális múlttal rendelkezik, úgy ismerkedik össze és habarodik egymásba, hogy tudatosan tartózkodik a szextől, szigorúan baráti alapon kommunikál.

Persze a néző már előre tudja, hogy ezek ketten a film közepe felé össze fognak jönni, először csak érzelmileg, a végén meg az ágyban is, és attól fogva dúl a szerelem és minden csodálatos. Mi ennek az üzenete? Hát az, hogy nem szexszel kéne kezdeni egy kapcsolatot és ha emberileg, barátként működik a dolog, illetve megvan a szikra is, akkor majd minden rendben lesz az ágyban. Csakhogy ez hazugság. (Lásd még mindenféle vallásokat, amelyek azt prédikálják, hogy majd a család jobban tudja, kik illenek össze, meg az ember időközben majd megszereti a házastársát, meg hogy a lelki összhang a lényeg, a többi jön magától. Hát, sajnos nem.)

Egyáltalán nem biztos, hogy akár mindennapi kommunikáció, egymásra hangolódás, fantáziák megosztása, közös ízlés és a többi esetén tényleg működni fog a kapcsolat, amelynek nagyon fontos része a szexualitás, akármennyire is próbálják ezt elmismásolni. Ez bizony csak akkor derül ki, ha a két ember tényleg ágyba bújik, és még akkor sem azonnal. Az első alkalmak lehetnek bénák, kellemesek, nagyszerűek is, de ritkán tudjuk megítélni, hogy hosszabb távon sikerül-e összecsiszolódni vagy sem.

Ha valakivel kellemesen és biztonságban érezzük magunkat, ha emberileg nagyon bejön, sőt, még az illata és a külseje is tetszetős számunkra, akkor kifejezetten arra fogunk hajtani, hogy bebizonyítsuk: tényleg működőképesek leszünk a szexben is. A Sugar kapcsolat egyik problémája is az, hogy előbb illik elköteleződni, minthogy az ember próbát tegyen a másikkal, márpedig ha kiderül, hogy mégse működik a dolog, az nagyon kellemetlen mindkét félnek.

Ha már megegyeztünk egy próbaidőszakban, akkor még nagyobb a motiváció arra, hogy magunkat is meggyőzzük: menni fog ez, az kezdeti ízlésbeli nehézségek áthidalhatók. Van, hogy tényleg így van, de van, hogy nem... Mivel ez a kapcsolati forma nem az önmegtagadásról és a magasabb rendű célok érdekében való küzdelemről szól, azért sokkal könnyebb kilépni belőle, de érzelmileg azért mégse olyan egyszerű. Hiszen minél több energiát, időt, esetleg anyagi forrást fektettünk egy kapcsolatba, annál nehezebb hátralépni és lemondani az egészről. Ráadásul elölről kezdeni mindent valaki mással, aki esetleg sokkal kevésbé lesz emberileg szimpatikus, mint az előző partnerünk...

Ha valamelyik fél mégiscsak megteszi, kijelenti, hogy bármennyire is sajnálja, nem működik a dolog, akkor magára vállalja a döntés ódiumát és talán a partner (expartner) haragját is kiváltja. Minimum csalódást okoz neki... Reagálhatunk ilyenkor haraggal és szidhatjuk a másikat, de ha kicsit magunkhoz térünk, valószínűleg belátjuk, hogy a szex tényleg nem volt elég jó. Vagy akár jó is lehetett volna, csak egyikünk nem volt hajlandó ezért áldozatot hozni, mert olyasmit kellett volna megtanulnia, amihez nincs kedve.

Lehet, hogy egy szerelmi kapcsolatban lenne benne elég motiváció, hogy megpróbálja, de az is lehet, hogy még akkor sem... Hiszen a szerelme valószínűleg elnézné neki, hogy nem csinálja, mivel a kapcsolat érzelmi része fontosabb, mint a szexuális. De az ilyen elköteleződéseknél ez később azért vissza szokott ütni. A házasságok igen nagy százaléka azért nem működik erotikus értelemben, mert a felek az érzelmek miatt elfogadták, hogy a másik olyan, amilyen és csak később ébrednek rá, hogy ez nekik mégsem elég. Akkor jön esetleg a válás vagy a szeretőzés (illetve a kínlódás, ha valaki egyiket se meri meglépni).

A Sugar kapcsolatban eleve nincs benne, hogy le kellene mondanunk a jó szexről, mert a kapcsolat maga fontosabb. Ilyen tekintetben nem vagyunk az érzelmeink túszai, bár persze két ember között bármilyen címke esetén is kialakulhat olyan érzelmi kötődés, amely felülír minden mást, azért valószínűbb, hogy egy ilyen viszonyban tényleg inkább arra koncentrálunk, hogy a szex a lehető legjobb legyen.

Biztos léteznek, akik szerint ez felületesség. Szerintem nem az. Tudatosan figyelni a saját szükségleteinkre nem felületesség. Ugyanakkor persze mindezt tegyük empátiával és kedvességgel. Semmiképpen ne tekintsük a másik embert biorobotnak.