Arra valószínűleg hamar rájövünk, hogy nem érdemes csak egy emberre koncentrálnunk, mivel mindenki más is többekkel levelezget, csetel, randizik.

Ha valaki először kerül szembe egy társkereső kínálatával, beleszédül: úgy tűnik, a lehetőségek végtelenek. Rengeteg a szép, érdekes ember, aki csak arra vár, hogy valaki megtalálja őket. Persze aztán szembejön a valóság. Rengeteg az olyan ember, aki nem is olyan érdekes, sőt, kifejezetten érdektelen, esetleg még bunkó is, és hiába tetszetős valakinek a külseje (a többé-kevésbé kozmetikázott fotói alapján), az még messze nem elég a boldogsághoz.

Az a helyzet, hogy pár bemutatkozó szó, egy-két profilkép és száraz adatok alapján fogalmunk sincs, milyen a másik ember. Éppen ezért csak akkor tudunk eséllyel ismerkedni, ha időt és energiát szánunk a folyamatra. Ha a tűt keressük a szénakazalban, akkor vagy iszonyat nagy szerencsének van, vagy módszeresen állunk hozzá és igyekszünk a lehető legtöbbet kihozni a társkereső által nyújtott lehetőségekből.

Arra valószínűleg hamar rájövünk, hogy nem érdemes csak egy emberre koncentrálnunk, mivel mindenki más is többekkel levelezget, csetel, randizik. Kitűzhetnénk magunk elé a célt, hogy mi egyszerre csak egy emberrel foglalkozunk, de minek? A szűrőn úgyis hamar kiesik a legtöbb. Jobban járunk, ha eleve több emberrel foglalkozunk, és még akkor sem zárjuk le az ismerkedést potenciális partnerekkel, ha úgy tűnik, hogy végre megtaláltuk, akit kerestünk.

Egyrészt a Sugar nem a monogámia fellegvára. Másrészt a legtöbb ismerkedés pár randi után elhal. Ha még el is jutunk addig, hogy kapcsolati szerződést kössünk, akkor is simán lehet, hogy egy hónap múlva valamelyikünk meggondolja magát, mert nem működik annyira jól az egész, hogy érdemes lenne kitartani mellette.

Ha pedig nem mi vagyunk azok, akik felmondják a dolgot és beleéltük magunkat, hogy ez most működni fog, akkor sokkal rosszabb lesz mindent a nulláról kezdeni, hiszen lezártuk az összes korábbi ismerkedésünket. Jobban járunk, ha mindaddig fenntartunk még más lehetőségeket, amíg nem derül ki egyértelműen, hogy pont azt a partnert találtuk meg, akire vágytunk. (Persze vannak, akik a biztonság kedvéért vagy azért, mert nem akarnak kizárólagos kapcsolatokat, továbbra is nézelődnek.)

Túl sok partnerrel intenzíven ismerkedni azonban nem lehet. Egyszerűen nem fér bele az időbe, hiszen van munkánk, magánéletünk is, sok Sugar Daddynek és Mommynak családja (felesége /férje, gyereke, esetleg unokája), és a Sugar Babyk között is akadnak családosok, vagy olyanok, akik még tanulnak, eljárnak a barátaikkal szórakozni, egyetem mellett dolgoznak, és így tovább. Kinek van kapacitása végtelen számú potenciális partnerrel kapcsolatban állni? Nem sok embernek. Vagyis valamilyen észszerű határok között kell tartanunk a valóban komoly ismerkedéseink számát. Valóban komoly alatt itt azt értem, hogy el tudunk vele képzelni egy tartósabb kapcsolatot is.

Hogy mennyi az annyi, az egyénileg persze változó, ismertem már olyan pasit, akinek egyszerre négynél több barátnője volt és még így is ismerkedett, de a legtöbb embernek ez azért túl sok lenne. Abban a fázisban, amikor még keresgélünk és nincs fix Sugar partnerünk, azért a három-négy intenzívebb levelezés, csetelés bele kell férjen. Félszívvel keresgélni lehet ugyan, csak nem igazán hatékony. Ha már csináljuk, akkor csináljuk rendesen. Vagy örökké egyhelyben fogunk topogni és majd nem értjük, miért nem találunk senkit.

Persze ahhoz, hogy 3-4 kitüntetett partnert találjunk, sokkal nagyobbnak kell lennie a kezdeti merítésnek, vagyis sok olyan ismeretség indul el, amely órákon vagy napokon belül elhal. Elég, ha csak egy-két nem tetsző vagy nem kompatibilis dolgot ír a másik, már abba is maradhat az egész, és ez tulajdonképp így van jól. Minek is vesztegetnénk az időnket olyanokra, akik nem hozzánk valók?

Mindig felmerül az a kérdés is, hogy mennyi levelezés, csetelés után találkozzunk személyesen. Sokan állítják, hogy minél hamarabb sort kéne erre keríteni. Hogy egy hét az, amikor még élvezzük a távkapcsolatot, utána a valóságra vágyunk. Ez teljesen egyéni szerintem. Ha valaki értelmiségi beállítottságú, akkor sokkal hosszabban is élvezheti a dolog levelezős, virtuális részét, a többiek biztos hamarabb akarnak majd találkozni. Olyan partnert keressünk, aki ebben (is) hozzánk hasonló.

És mondjuk-e meg a többi partnernek, ha komolyabbá vált valakivel, de még nem akarjuk őket se leépíteni? Van, akinek simán el lehet mondani, mert eleve nyitott a nem monogám szemléletmódra. Van, aki azonnal el fog tűnni vagy barátzónába helyezi magát. És van, aki inkább arra szavaz, hogy úgyse fog beválni, akit választottunk, ő azért kivárja, hogy alakulnak a dolgok. Mindenesetre amíg nem éltük túl sikeresen az ötödik randit valakivel, addig ne éljük bele túlságosan magunkat abba, hogy tartós lesz a dolog. Sőt, amíg az első hat hónapot nem éltük túl, addig se…

Túl sok ígéretesnek induló és megfeneklő kapcsolatot láttam már ahhoz, hogy azt mondjam, könnyű eldönteni, mikor alakult ki valami tartósabb.