Nehezebb elfogadni a visszautasítást, ha az ismerkedés későbbi fázisában ér bennünket.

Az online randizás amellett, hogy rengeteg pozitívumot jelent, számos olyan problémával is szembesít, amivel a való életben nem igazán vagy sokkal ritkábban találkozunk. Az egyik ilyen gond az, hogy sokkal több visszautasításban lehet részünk (ha valóban interakcióba lépünk másokkal, nem csak passzívan nézelődünk), mint az offline mindennapokban. Egyesek már azt is visszautasításként élik meg, ha egy online alkalmazáson balra húzzák őket, és nem jobbra, pedig erről nem is tudnak, hiszen csak azokat fogják látni, akik őket jobbra húzták, és akiket ők is jobbra húztak. 

De visszautasításként gondolhatunk arra is, ha valaki bejelölt, mégse szól hozzánk, vagy szólt hozzánk egyszer, amire visszaszóltunk, de erre már nem jött válasz, ha váltottunk pár üzenetet, aztán néma csend... Aki már jó ideje benne van a műfajban, az megtanulja, hogy sokkal rugalmasabban kell ezeket az eseteket kezelni, mint a való életben. A kínálat óriásinak tűnik, a tetszés vagy nemtetszés megállapítása információk hiányában teljesen esetleges, nagy a hibázási lehetőség, és sokan csak azért vannak fenn társkeresőkön, mert unatkoznak, mert rászoktak, vagy mert még nem léptek ki, pedig van partnerük. 

Amíg nincs mélyebb beszélgetés, képküldözgetés, igazi izgalom a másik megismerése kapcsán, addig semmit nem érdemes komolyan venni. Főleg az olyan leveleket nem, amelyekben a férfiak rögtön kijelentik egy nőnek, hogy ő a legvonzóbb az egész társkeresőn... Aki ilyet ír, az általában az összes nőnek ezt az egyenszöveget küldi, hátha valaki ráharap. Szóval a kezdeti nagy lelkesedés általában kamu, ha meg mégsem, akkor az úgyis kiderül. 

Elmaradhat egy válaszadás azért is, mert a partner sokakkal levelezik egyszerre és már azt se tudja, kinek válaszolt, kinek nem, vagy mert olyan semmitmondóak voltak az üzenetek, hogy elment a kedve. Minél tovább halogatja valaki a választ, annál kevésbé lesz értelme válaszolni, meg annál kínosabb magyarázkodni, mi volt a késlekedés oka. 

Azt már jóval nehezebb feldolgozni, ha a visszautasítás az ismerkedés későbbi fázisában ér bennünket, amikor már nem kevés időt és energiát, sőt érzelmet is fektettünk a kapcsolatkezdeménybe. Ha pl. sehogy se akar összejönni egy első randi, vagy az első randi után jön a lekoptatás (esetleg ghosting), vagy, ami még fájóbb, az első (és egyben utolsó) szexet követően szakad meg a kapcsolat. Azért ez utóbbit is lehet udvariasan és kedvesen csinálni, de ettől még visszautasításként és veszteségként éljük meg. 

Főleg olyan embereknek lehet ez nehéz, akik egyébként hozzászoktak, hogy a státuszuk miatt felnéznek rájuk és bizonyos előjogokat élveznek. Például ismertem egy főorvost, akit a saját osztályán megforduló jóval fiatalabb medikák ájult tisztelettel öveztek és nem volt rika, hogy szexuális kapcsolatba is léptek vele, de az online térben sokkal kevesebbet számított, hogy kicsoda ő, és egészen más visszajelzéseket kapott. 

A visszautasítástól való félelem illetve az a törekvés, hogy ennek valószínűségét minimalizáljuk, arra vezethet, hogy egyre kevesebb energiát fektessünk be az ismerkedésbe. Hiszen minden felbuzdulást követhet egy vereség, és senki nem szeret vereséget szenvedni. Vagyis felöltjük a közöny páncélját, nem kockáztatunk, nem mutatkozunk motiváltnak, úgy teszünk, mint aki az egészet nem is akarja... De ezzel azt érjük el, hogy semmi komoly nem is alakul ki, hiszen a másik fél nem érzi magát fontosnak, ergo ő is visszahúzódik. 

Ugyancsak a visszautasítások számát növeli, ha úgy állunk hozzá, hogy csak azzal érdemes másodszorra is találkozni, ha rögtön elsőre izzott köztünk a levegő. Ha valakivel az életben futunk össze, akár évek is eltelhetnek anélkül, hogy ráébrednénk, mennyire tetszik, mennyire kíváncsiak vagyunk rá. De ha évek nem is, azért napok, hetek, hónapok mindenképp. Rengeteg esetben alakul ki vonzalom lassan, és utóbb mindketten csodálkoznak, hogy miért nem látták meg egymásban azt, amit később annyira értékelnek. Ezért annyira fals, ha azt várjuk egy online megismert emberrel folytatott első randin, hogy azonnal hengereljen le. Ilyenkor már az jó jel, ha sikerül kellemesen elbeszélgetni és nincs ellenszenv bennünk: nem kell, hogy rögtön ágyba akarjunk bújni. 

Az online randizást tanulni kell, és ez persze buktatók nélkül nem fog menni. Sérülni is fogunk, és ha ezt nagyon nehezen viseljük, akkor majd kiszállunk, de aki megedződik, annak nagyszerű lehetősége lesz rá, hogy értékes partnereket találjon.