Fogalmazzuk meg mindketten, melyek a legfontosabb dolgok, amelyeket a kapcsolattól és egymástól várunk. Például elsősorban szórakozni akarunk, vagy jókat beszélgetni, fontos, hogy a másik mindig rendelkezésre álljon, vagy alapvetően elég, ha időnként szán ránk néhány órát, hosszabb távra tervezünk vagy csak egy adott időintervallumra? Mondjuk egy utazás erejéig, vagy amíg véget nem ér a karantén, mert addig összeköltözünk, de ezt az életformát később nem kívánjuk folytatni... 


2. Randizás

Amennyiben nem élünk együtt (és épp nincsen a csúcson a járvány), mit várunk el egymástól, milyen gyakran találkozzunk? Minden hétvégén? Minden héten kétszer? Havonta egyszer? Milyen hosszúak legyenek a randik? Vannak ezzel kapcsolatos fix elképzeléseink? És azok vajon megegyeznek? Ha nem, akkor ki tudunk-e alakítani valamilyen kompromisszumot? 


Hogyan fogjuk eldönteni, mit csinálunk a randikon? Ki tegyen javaslatokat? Legyen a javaslattétel váltakozó, vagy csak az egyik fél vállalja magára? (Elvileg az 50-50% tűnik igazságosnak, mégis rengeteg olyan ember van, aki nem szeret programokon gondolkozni, mások meg tele vannak ötletekkel.) 

Más kapcsolati formákban azt is érdemes meghatározni, hogy ki milyen programot finanszírozzon, de ez pont a Sugarnak elég egyértelmű, úgyhogy nem kell külön megemlíteni. Az viszont fontos, ki mit gondol az alkoholról, dohányról és egyéb tudatmódosító szerekről. Illetve békeidőben még olyasmiről is, hogy milyen hangos buliba vagyunk hajlandóak elmenni, meddig maradjunk, leléphetünk-e egyedül sértődés nélkül, és így tovább. 


3. Stílus

Ez aztán különös pontnak tűnhet, pedig nagyon fontos. Ki mit vár el a másiktól beszédstílus és viselkedés terén? Akár olyan szinten, hogy a káromkodás, a másik ugratása, durvább viccek és érintések beleférnek-e a kapcsolatba. (Ha valaki például szereti a fenekelést vagy egyéb BDSM játékokat, akkor azt érdemes pontosan megfogalmazni, hogy meddig lehet ebben elmenni. Vagy a dirty talking mikor oké - mondjuk szex közben - vagy mikor abszolút nem helyénvaló.) 


4. Szex, védekezés

A legkényesebb téma: kinek mi fér bele szexuálisan (persze nagy vonalakban), milyen gyakoriságot szeretne. Fontos kimondani, hogy bármelyik fél bármikor dönthet úgy, hogy nem akar szexelni, és ilyenkor a partnernek ezt kutya kötelessége elfogadni. Itt érdemes arra is kitérni, hogy kinek a felelőssége a védekezés és milyen eszközt használjanak. De szinte minden heteró kapcsolatban, amelyben közösülés is van, fennáll a teherbe esés veszélye (kivéve, ha az egyik fél minden bizonnyal steril és nem csak azt hiszi magáról), vagyis azt is érdemes itt rögzíteni, hogy mi történik, ha a fogamzásgátló módszerek csődöt mondanak és a nő állapotos lesz. 


5. Mono/poli, külső kapcsolatok

A hűtlenséget sosem lehet kizárni, de ha előre megbeszéljük, hogy melyek a kapcsolat keretei, és nem csak feltételezzük, hogy a másik is azt gondolja, amit mi, akkor jelentősen csökkenthető annak esélye, hogy a hátunk mögött történjenek a dolgok. Vagyis itt mindkét félnek nyilatkoznia kell, hogy kizárólagos vagy nyitott kapcsolatot szeretne-e, és mi fér még bele bármely kapcsolati formába. Hogyan kezelik a féltékenységet, van-e a partnernek vétójoga, tudni akarnak-e egymás barátságairól, flörtjeiről, kalandjairól, vagy sem. 


6. Bármi, ami még eszünkbe jut

Ezen kívül kinek-kinek lehetnek még olyan feltételei, amelyeket fontosnak tart. Például a diszkréció szempontjából vagy a kapcsolattartás módjáról. Ha nem szeretnénk, hogy a Sugar Baby közös fotókat tegyen fel az Instagramra vagy elvárjuk, hogy a Sugar Daddy naponta legalább életjelt adjon magáról, mert különben elkezdünk aggódni, akkor ezeket is írjuk be a megállapodásba. Hányszor adódik kellemetlenség abból, hogy a partner nem tudja, mik az elvárásaink! Sokkal egyszerűbb ezeket az aggodalmakat, vitákat megelőzni. Ez persze azzal is jár, hogy a szerződést bármikor kiegészíthetjük, ha olyan téma kerül elő, amilyenre nem gondoltunk kezdetben. 


Azért ne szabályozzuk túl a kapcsolatot Sheldon Cooper módjára. Tényleg csak nagy vonalakban vázoljuk és beszéljük meg, hogy mit szeretnénk, de ne görcsöljünk rá minderre. Leírni azért érdemes, mert a szó elszáll, és utólag már mindenki másképp emlékszik...