Ha frontálisan helyezkedünk el, tehát látjuk egymást beszéd közben, akkor jólesik a partnernek, ha időnként egyetértésünk jeléül bólogatunk, főleg, ha valamilyen fontos kijelentést tett.

Ahhoz, hogy kellemes embernek és jó partnernek tartsanak, elengedhetetlen, hogy veled beszélgetni is élvezetes legyen. De mitől lesz bárki számára élvezetes egy beszélgetés? Leginkább attól, ha úgy érzi, hogy figyelnek rá és meghallgatják. Ha nem ignorálják, amit mond, ha nem foglalkoznak valami mással, mialatt beszél, nem vágnak a szavába...

Minden emberi relációban fontos tulajdonság ez, de egy Sugar partner számára elengedhetetlen, hiszen a kapcsolat egyik fő célja, hogy kellemes és bizalmas légkörben töltsünk időt egymással. Ehhez pedig tudnunk kell egymással érdemben beszélgetni és az csak úgy megy, ha meg is hallgatjuk egymást.

Ezért az egyik legfontosabb skill, amin érdemes dolgoznunk, ha esetleg nem vagyunk benne nagyon jók, az értő hallgatás adottsága. Van, aki természetes módon válik remek társasági emberré és kellemes beszélgetőpartnerré, de akinél ez nem ennyire egyszerű, az fejlesztheti magát. Íme, néhány gyakorlati tanács:

Verbális visszajelzések: érzékeltessük a beszélgetőpartnerrel, hogy megértettük, amit mondani akar.

1. Visszatükrözés: foglaljuk össze röviden a saját szavainkkal, hogy szerintünk mit akar mondani a másik, hogy megmutassuk, valóban értjük (bár itt lehet, hogy kénytelen kiigazítani bennünket, de nem baj, az a lényeg, hogy érezze: tényleg odafigyelünk).

2. Nyitott kérdések: tegyünk fel olyan kérdéseket, amelyekre nem lehet egyszerű nemmel vagy igennel válaszolni, így a partner „kénytelen” lesz hosszabban kifejteni a mondandóját (ez olyan partnernél fontos, aki nem túl bőbeszédű, a többiek darálják maguktól).

3. Pozitív visszajelzés: érzékeltessük a partnerrel, hogy értjük, miről van szó.

4. Rövid közbevetések: hümmögjünk helyeslően, mondjuk, hogy igen-igen, bátorítsuk így a partnert, hogy csak folytassa nyugodtan, amit elkezdett.

5. Mondjuk ki a partner nevét többször is: ez személyesebbé teszi a hozzáállásunkat (nem véletlen, hogy az amerikaiak segítő szakmákban mindig megkérdezik a másik ember nevét – legyen szó egy baleseti áldozatról például, meg valami kis személyes témát is felvetnek, hogy a páciens érezze: embernek nézik, míg idehaza sajnos inkább az jellemző, hogy az ilyen helyzetekben egy darab húsként kezelnek bennünket: még a gyógyulási esélyeinket is javítja, ha úgy érezzük, hogy emberként állnak hozzánk és nem csupán beteget látnak bennünk.


Nonverbális visszajelzések: testbeszéd és viselkedési szabályok

1. Mimika (arcjáték): mutassunk empátiát, kíváncsiságot, de ne fixírozzuk mereven a másikat.

2. Bólogatás: ha frontálisan helyezkedünk el, tehát látjuk egymást beszéd közben, akkor jólesik a partnernek, ha időnként egyetértésünk jeléül bólogatunk, főleg, ha valamilyen fontos kijelentést tett.

3. A test pozíciója: teljes testünkkel forduljunk felé (nyilván, ha egymással szemben ülünk vagy állunk), ne legyen az a benyomása egy kifelé mutató lábfej vagy elfordított váll miatt, hogy bármikor kiléphetünk a szituációból.

4. Tekintet: nézzünk az idő nagy részében a partnerre. De ne nézzünk vele farkasszemet, inkább a két szeme és a szája közötti háromszögre koncentráljunk. Persze úgy is lehet nagyszerű intim beszélgetéseket folytatni, hogy nem látjuk egymást, egymás mellett ülünk, vagy éppen ölelkezünk, sötét van, és így tovább.

5. Ne szakítsuk folyton félbe: ha belejött a mesélésbe, ne hozakodjunk elő a saját témáinkkal, hallgassuk végig. Nincs idegesítőbb annál a fajta embernél, aki annyira kényszeresen magára akarja vonni a figyelmet, hogy bárki bármiről kezd mesélni, pár szó vagy mondat után félbeszakítja és magához ragadja a szót, majd hosszasan elmeséli a saját történetét, amelyet a másik persze nem szakíthat félbe. Ha ilyenek vagyunk, akkor mélyen nézzünk magunkba, mert ezzel kiérdemeltük a pocsék társaság titulust. Anélkül, hogy általánosítani akarnék, az ügyvédek például nagyon hajlamosak arra, hogy így viselkedjenek, mert hozzászoktak, hogy a tárgyalóteremben dominálniuk kell. De egy kötetlen beszélgetést ez a viselkedés teljesen meggyilkol.

6. Ne nézegessük a telefonunkat és ne fogadjunk hívásokat, hacsak nem sürgősek tényleg. De ha megtesszük, akkor is jelezzük a hívó félnek, hogy most nem alkalmas és fogjuk rövidre.

7. Ne bámuljunk más embereket, miközben beszélgetünk valakivel, főleg, ha az egy mélyebb társalgás.

8. Ha baráti/intim a viszonyunk, érintéssel is kifejezhetjük a szimpátiánkat, végigsimíthatunk a karján, megveregethetjük a vállát vagy akár át is ölelhetjük, persze ez teljesen attól függ, hogy milyen a múltunk az illetővel és milyen közel állunk hozzá. Sose legyünk tolakodóak.


Vannak ebben a felsorolásban viszonylag könnyen megvalósítható pontok, de vannak nagyon nehezek is. Egyeseknek az, hogy tényleg odafigyeljenek egy másik emberre, iszonyatos erőfeszítést jelent, ugyanis nem szoktak hozzá. Másoknak az a borzasztó nehéz, hogy ne akarjanak azonnal tanácsokat osztogatni és okosabbnak tűnni... Pedig a legtöbb ember utálja, ha a beszélgetőpartner azonnal úgy viselkedik, mintha jobban értene az életéhez, mint ő maga.

A jó hallgatóság célja soha nem az, hogy villogjon és önmagát helyezze előtérbe. A célja az, hogy a másik ember érezze jól magát.

Egy párkapcsolatban persze az az ideális, ha mindkét fél jó hallgatóság, így egyik sem érzi úgy, hogy lelki szemetesládának használják, de ő nem öntheti ki a szívét. Hiszen sok kedves embert éppen azért használnak ki, mert ők olyan jó hallgatóságnak bizonyulnak. Vagyis arra azért figyeljünk oda, hogy egy kiegyensúlyozott kapcsolatban a dolognak kölcsönösnek kell lennie.