Nagyon fontos, hogy ha a kapcsolatunk érzelmi jellegű, akkor mutassuk meg a partnernek, hogy továbbra is fontos a számunkra és lehetőleg ne hagyjuk kétségek között.

Mikor még csak ismerkedési fázisban vagyunk, nagyon fontos megegyeznünk abban, hogy elvárjuk-e egymástól a kizárólagosságot vagy sem. Erről többször írtam: ha kizárólagosságot akarunk, akkor alaposan gondoljuk át, mivel jár ez saját magunk, illetve a partner számára.

Eleget tudunk nyújtani a másiknak ahhoz érzelemből, erotikából, időből, energiából, hogy ne érezze fogságnak a kizárólagosságot vagy annak ellenére fogom tőle elvárni, hogy mindenből csak keveset tudok neki nyújtani? És mi magunk készek vagyunk-e arra, hogy ugyanúgy korlátozzuk önmagunkat, mint a partnert? Vagy komolyan úgy gondoljuk, hogy nekünk más jogaink vannak ebben a tekintetben, mint neki? Vajon ezzel ő is egyetért? Vajon őszintén megy bele egy ilyen alkuba?

Akárhogyan is szól az eredeti megállapodás, előállhat az a helyzet, hogy meg kell mondanunk a partnerünknek: változott a helyzet, új kapcsolatba kezdtünk. Vagy még nem tartunk ott, de nagy eséllyel lesz valakink, mert erősen ebbe az irányba tartanak az események.

Nyilván azt is választhatjuk, hogy nem szólunk semmit, aztán vagy lebukunk vagy nem. Bizonyos embereknél az, ha megtudják az igazat, azonnali szakítást eredményez, és ha nem ez a célunk, akkor igencsak nagy a dilemma, hogy ragaszkodjunk-e az igazsághoz. Főleg akkor nagy kérdés ez, ha ő maga rendelkezik másik partnerrel, ennek ellenére nem akarja, hogy szabadon létesítsünk kapcsolatot, illetve, ha a megélhetésünk függ az illetőtől.

De tegyük fel, hogy eleve nem monogámiában egyeztünk meg, tehát elvileg nyugodtan elmondhatjuk, mi a helyzet. Csakhogy miként közöljük ezt? Az újabb kapcsolat mely fázisában? Amikor már történt valami vagy amikor még csak reméljük, hogy történni fog?

Bárcsak létezne erre recept! De nem igazán létezhet, hiszen a szocializációnk nem számol azzal, hogy valaha ilyen helyzetbe kerülünk. Nagyon fontos, hogy ha a kapcsolatunk érzelmi jellegű, akkor mutassuk meg a partnernek, hogy továbbra is fontos a számunkra és lehetőleg ne hagyjuk kétségek között. Tehát ilyen szempontból az a legjobb, ha akkor beszélünk az új lehetőségről, ha épp együtt vagyunk egy randin és láthatjuk a reakcióit.

Nehéz helyzetbe kerül az illető, ha levelezésből tudja meg az újdonságot, mert nem érezheti, hogy nekünk mennyire fontos az új kaland, mennyire vagyunk izgatottak, illetve vajon ő maga mennyit veszíthet majd ezáltal. Egy új kapcsolat mindig jár némi fenyegetéssel, még ha nem is a meglévő kapcsolat megszűnése a tét. Lehet, hogy érzelmi és szexuális energiák áramlanak más irányba, de az is lehet, hogy a partnerünk kevesebb időt fog tudni velünk tölteni. És mindezt előre soha nem lehet tudni, hiszen az ilyen kapcsolatok teljesen kiszámíthatatlanok.

A legegyszerűbb, ha még abban a fázisban szólunk, amikor nem történt semmi, de már valószínű, hogy történni fog. Viszont ezt a pillanatot nem könnyű eltalálni. Ha folyamatosan ismerkedünk, akkor például egyáltalán nem láthatjuk előre, melyik flörtből lesz valami és melyikből nem, tehát túl sokszor kellene beszámolnunk olyan ügyekről is, amelyek lényegében nem változtatnak semmin.

Azt is megtehetjük, hogy utólag szólunk, mondjuk az első csókolózós randi után, vagy, ha már szex is volt… Egészségügyi szempontból például fontos lehet, hogy változtassunk-e a védekezési módokon, ha van egy újabb szereplő a képben.

Ha az addigi partnerünk továbbra is fontos számunkra, mindenképpen igyekezzünk megtudni tőle, hogyan érzi magát, tehetünk-e annak érdekében, hogy ne érezzen mellőzőttséget vagy nagy csalódást. Számítsunk arra, hogy lesznek féltékeny megnyilvánulásai és ezekkel kezdenünk kell valamit, ne várjuk el, hogy fojtsa el őket, mert nekünk kényelmetlenek. Bár olyan ember is van, aki egyáltalán nem válik féltékennyé, csak kíváncsi és velünk örül az új kapcsolatunknak. Akkor meg azt ne kérjük rajta számon, hogy nem féltékeny: ez nem egyenlő a közönnyel, ő egyszerűen olyan ember, akiből hiányzik a birtoklási vágy.