Először is ne nyilvánítsuk ki azonnal és támadólag, ne veszítsük el a fejünket! Mielőtt cselekednénk, számonkérnénk, jelenetet rendeznénk, gondoljuk át, mi történik. Ehhez vissza kell vonulnunk, le kell higgadnunk, elemeznünk kell a helyzetet és önmagunkat. Ha hirtelen felindulásból teszünk valamit, azt könnyen megbánhatjuk. Az egész kapcsolatot elronthatjuk, ha hevesen reagálunk valamire, ami ebben a kapcsolati formában nem számonkérhető... Vagy nem így...  

Hiszen van egy egyezségünk. Létezik köztünk egy megállapodás. Ami nem házassági szerződés, tehát nem várhatjuk el ugyanazt, amit egy házastárs (és még házastársak között is nagyon nagy különbségek vannak abban, mit várnak vagy várhatnak el egymástól). A féltékenység érzése persze nincs tekintettel az egyezségre, csak úgy felbuzog bennünk... De meg kell tanulnunk uralkodni magunkon. 

Minden Sugar kapcsolat alapja kényes egyensúly. Ha meg akarjuk őrizni, akkor el kell engednünk a kizárólagosság iránti igényünket. Meg kell tanulnunk, hogy nem 100%-ot kapunk egy emberből (amúgy ennyit egyetlen más kapcsolatunkban sem kapunk persze), és olykor mások (nem feltétlen “riválisok”) kerülnek előtérbe. Aki ezt nem tudja kezelni, annak ez a kapcsolati forma biztosan nem való.  

Miből fakad a féltékenység? Leginkább belső bizonytalanságból. Nem vagyunk róla meggyőződve, hogy elég jók, vonzók, érzékesek, fontosak vagyunk, ezért félünk, hogy háttérbe szorulunk. Persze előfordul, hogy joggal, hiszen egy adott kapcsolatban lehet, hogy nem értékelnek úgy, ahogy szeretnénk: akkor mérlegelnünk kell, jó helyen vagyunk-e egyáltalán vagy csak kihasználnak. (Vagy szó sincs arról, hogy kihasználnának, csak mi vágyunk többre, mint amennyit a kapcsolat keretei engednek.) 

Mennyire kommunikáljunk a partnerünkkel, ha féltékenységet érzünk? Ez attól függ, hogy a kapcsolat jellege egyáltalán feljogosít-e arra, hogy számon kérjünkbizonyos dolgokat. Ha a SugarDaddy nős és a nejére vagyunk féltékenyek, akkor azért azt tudhatjuk, hogy a férfi nem sok megértést fog tanúsítani az érzéseink iránt, mert ez azt üzenheti neki, hogy fenyegetni akarjuk a házasságát és azt egyetlen nős pasi sem szokta tolerálni.  

De ugyanígy egy SugarDaddy is lehet féltékeny a Baby kalandjaira vagy barátjára, ha van neki, noha a kapcsolat elején megegyeztek, hogy a lány nem ígér kizárólagosságot. Ha valaki ennek ellenére jeleneteket rendez, az csak maga alatt vágja a fát.  

Mindig tehát nem érdemes hangot adni az érzéseinknek, vagy nem olyan direkt módon, hogy: megöl a féltékenység... Beszélhetünk óvatosan arról, ha valami nagyon zavar... Például, ha a SugarDaddy túl sok információt oszt meg a nejéről, áradozik róla, fotókat küldözget a közös nyaralásról és azt gondolja, hogy nekünk ezzel semmi gondunk, szólhatunk neki, hogy ezt azért nem kéne. 

Ha jó a kapcsolatunk, érzelmileg is közel állunk egymáshoz, és tudjuk, hogy egyikünk sem játszmázik, akkor lehetnek őszinte beszélgetéseink ebben a témában és elmondhatjuk, mi zavar. Attól még nem biztos, hogy a zavaró dolog meg fog szűnni, de legalább a partner tudtára adtuk, mit érzünk.  

Ha beleszerettünk a másikba és számunkra a szerelem erős birtoklási vággyal párosul, de a kapcsolatunk jellege nem tesz lehetővé ilyesmit, akkor vagy átállítjuk magunkat egy másfajta szerelmi élményre vagy kénytelenek leszünk úgy dönteni, hogy szakítanunk kell, mert együtt maradni túl fájdalmassá vált.  

A szerelem ellen védekezni meglehetősen reménytelen, de arra senki nem kényszerít, hogy végeláthatatlanul szenvedjünk egy ilyen érzés miatt. Bár szerintem még mindig sokkal jobb korlátozott ideig, de élvezni az együttléteket szerelmünkkel, mint teljesen elveszíteni őt, vannak, akik ezt nem így látják. 

A féltékenység általában rólunk szól és nem a partnerről, még akkor is, ha nem képzelődünk, és van másik ember az életében: de a Sugar általában eleve nem is kizárólagos, tehát ezzel a kezdetek kezdetétől érdemes számolnunk. Nagyon féltékeny természetű embernek aligha való.