Hullámhegyek és hullámvölgyek - a társkeresésben is megtapasztalhatjuk, hogy olykor pang az oldal, olykor meg fellendül. Használjuk ki a fellendülést minél jobban!

Bármilyen társkeresőn is vagyunk nőként, szinte biztos, hogy észreveszünk egy furcsa jelenséget: az irántunk mutatkozó érdeklődés hullámzó. Vannak hullámvölgyek, amelyekben semmi mozgás nem érzékelhető (vagy, ami van, az számunkra érdektelen), és vannak hullámhegyek: ilyenkor több érdekes jelölt is beesik, és alig győzünk válaszolni.

Nem feltétlenül egy héten belüli mozgásokra gondolok itt, amelyeket még meg lehetne magyarázni azzal, hogy jellemzően mikor érnek rá a levelezőpartnerek, hanem nagyobb időintervallumokra. Mi magunk látszólag semmit nem csinálunk másképp, ugyanúgy viselkedünk, ugyanúgy válaszolgatunk… A reakciók mégis különböznek.

Aktív társkereső koromban én is azt tapasztaltam, hogy vannak intenzív, felfelé ívelő időszakok, és van pangás is. Sőt, ha esetleg az utamba akadt valaki, aki tényleg érdekelt, akkor egy-két másik érdekes partner is megtalált, és mivel előre nem tudhattam, hogy melyik válik majd be, elég sok időmet elvette a párhuzamos levelezgetés.

Ha eléggé ráérünk, akkor ezek az intenzív időszakok nem olyan nehezek, mint akkor, ha egyébként rengeteg a dolgunk, és nem tudunk egyszerre többekkel is érdemben foglalkozni. Van, aki nem is szereti, ha többfelé kell figyelnie, de ilyenkor könnyen megeshet, hogy az, aki miatt egy másikat parkolópályára tettünk, lemondja a randit, mert valami más dolga akadt, vagy épp minket tesz parkolópályára egy másik lány miatt, mi meg két szék között a pad alá esünk.

Épp ezért jobb, ha kihasználjuk az intenzív időszakokat, és nem jegeljük az éppen kevésbé érdekesnek tűnő sugar daddy jelöltet csak azért, mert bejelentkezett egy átmenetileg szimpatikusabbnak látszó valaki. Ha ráérünk, akár a randikat is szervezhetjük egymás után, amikor éppen szabadok vagyunk, első randira úgysem érdemes hosszú órákat szánni, tehát ha napközben intézzük, egy-egy kávézással, akkor kettővel is találkozhatunk, de a napi három sem kizárt.

Amíg élőben nem láttuk az illetőt, addig úgyse fogjuk tudni eldönteni, hogy valójában mennyire érdekes, az írásbeli kommunikáció ugyanis nagyon csalóka lehet, élőben érhet pozitív meglepetés is, meg persze rájöhetünk az első pillanatban arra is, hogy semmilyen esélyt nem szeretnénk adni a továbbiakban. De persze az is lehet, hogy az első pillanatban érzett negatívumok később pozitívumokká alakulnak, és a randi végére már egészen másképp gondoljuk.

A hullámokban érkező levelek egyébként nem csak a randizásra jellemzőek, a jelenséget villanásoknak nevezik: a lényeg ebben az, hogy az emberi tevékenységek, például akár az e-mail-ezés is villanásokkal és nem folyamatossággal írhatóak le. De azt már ezzel nehezebb megmagyarázni, hogy miért tűnik olybá, hogy a férfiak a neten keresztül is „kiszagolják” egymást. Mert azt még értjük, hogy ha IRL ismerkedünk, akkor az egyik férfi érdeklődése irántunk felkeltheti a másikét is, de online térben ennek a logikának nem kellene érvényesülnie, mégis sokszor tapasztaljuk, hogy ez történik.

Talán magunk sem vesszük észre, de másképp kezdünk kommunikálni, ha érdekes jelölt akadt az utunkba, és a következő érdeklődő ezt érzi meg rajtunk, pedig csak írásban érintkezünk, nem támaszkodhat a látására, a szaglására: csupán arra, amit szavainkkal üzenünk, illetve ami a szavaink mögött megbújik. Ha nincs érdeklődőnk, kevésbé lazán válaszolunk, esetleg keresetebben, óvatosabban, ha pedig többen vannak, és még sietnünk is kell, lazábbak, kevésbé meggondoltak leszünk, valószínűleg csipkelődősebbek, vidámabbak is, így aztán nagyobb eséllyel keltjük fel a férfiak érdeklődését online és offline is.

Egy módszer azért van a hullámhegy előidézésére: ha újonnan regisztrálunk, akkor általában megnő a forgalmunk, vagyis, ha nagyon ráérünk, érdemes új regisztrációt készítenünk. Mindenesetre ne tartsunk a párhuzamos ismerkedéstől, és ne döntsünk túl hamar, ha több érdekes jelölt is akad.