Csak fotók alapján dönteni arról, hogy valaki érdekel-e, számos csapdát rejt magában, de a Sugar világban talán még hangsúlyosabban van jelen, mint másutt. Miért nem kellene túlságosan a képekre támaszkodnunk?

Régi igazságnak tűnik, hogy egy kép, legyen az akár festmény, akár fotó, többet mond ezer szónál. Ezért is lehetnek sikeresek azok az alkalmazások, amelyeken az emberek kinézete alapján kell eldönteni, érdekelnek-e minket vagy sem. Pedig, ha azt nézzük, ki mennyire jó társ(aság) számunkra, a képek általában nagyon csalókák. Miért nem érdemes csak és kizárólag fotók alapján dönteni?

 

1. A fotók lehetnek sokkal szebbek és sokkal előnytelenebbek is, mint a valóság.

Tipikus probléma férfiak esetében, hogy nem túl igényes fotókat küldenek. Persze ez nőkkel is előfordul, de kisebb százalékban. Nyilván már maga a tény, hogy valaki ennyire nem veszi komolyan a keresést vagy ennyire nincs tisztában azzal, hogyan kell felöltözni, vagy hogy nem komilfó szelfit küldeni, sokat elárul az illetőről, de a valóságot igazából nem tükrözi.

A másik végletet azok a (főleg) nők jelentik, akik agyonsminkelt és/vagy agyonfilterezett fényképeket küldözgetnek, raknak fel akár társkeresőkre, akár közösségi hálós profilokra. Sok fiatal számára természetes, hogy megváltoztatja a fotóját, mielőtt kipakolja az Instára vagy bárhová. Ettől aztán a kép a valóságos személyre nem sokban fog hasonlítani.

Egy reménybeli Sugar Baby még sokkal inkább azt fogja gondolni, hogy kötelező a kozmetikázás, hogy ez az elvárás ebben a miliőben. Tehát még valószínűtlenebb, hogy egy hétköznapi találkán nem úgy fog kinézni, mint a profilképén.

Ha már nem vagyunk olyan fiatalok, hajlamosakká válunk arra, hogy régi fotót osszunk meg magunkról, egyrészt, mert annál jobbat már úgyse tudunk produkálni, másrészt mert lusták vagyunk minden évben újra nekilendülni a portfólió megalkotásának.

 

2. A fotók nem árulkodnak arról, ki milyen kedves, művelt, izgalmas személyiség (vagy épp ellenkezőleg).

A fotó statikus. Egyetlen pillanatot örökít meg, nem látjuk a másik ember gesztusait, mimikáját, nem halljuk a hangját, nem érezzük az illatát. Ha nagyon jó a fotós, akkor valamit át tud adni az illető személyiségéből, de persze még akkor se fogja megközelíteni a valóságot.

Ez igaz pozitív és negatív irányban is: lehet olyan emberekről remek fotót készíteni, akiktől öt perc beszélgetés után feláll a szőr a hátunkon… Ha csak a képre koncentrálunk, ha egy képbe szeretünk bele, akkor elég valószínű, hogy csalódni fogunk.

 

3. Egy-egy kép hangulata alapvetően befolyásolhatja egy emberhez való hozzáállásunkat, pedig lehet, hogy az illetőre nem is jellemző az az atmoszféra.

A fotó millió információt közvetíthet, amelyek azonban nem feltétlenül felelnek meg a valóságnak. És nem csak az illető fizikai megjelenését illetően. Ott van az öltözék kérdése: a fényképen az illető lehet elegáns, sportos, vagy éppen szürke egérnek kinéző. Tűnhet gazdag üzletembernek, vagy bulizós playboynak, végzet asszonyának, ártatlan fruskának… És simán lehet, hogy csak felvett egy szerepet, ami nem felel meg vagy a jellemének vagy az életben betöltött szerepének.

Hosszú cikkek szólnak arról, hogy a férfiakat miért inkább szabadban érdemes fotózni és a nőket miért inkább zárt térben, hogy merre nézzünk egy profilképen, mosolyogjunk-e és hogyan, a nők szexi fotót küldjenek vagy semlegeset, legyen-e háziállat a képen vagy sem… De mindenkiről rengeteg kép készül, rengeteg különböző hangulatban. Úgyhogy nehéz az épp kiválasztottakból arra következtetni, hogy az illető tényleg tetszik-e nekünk.

 

4. A fotózás sokak számára kellemetlen és ez látszik is rajtuk.

Vannak, akik imádnak modellkedni és fotogének és vannak olyanok, akiknek ez olyan, mint a foghúzás. Ha az utóbbi csoportba tartozunk, tudjuk, mennyire kellemetlen, ha csoportfotón kell szerepelnünk, ha a munkahelyünkön lekapnak buli közben, vagy bármilyen más helyzetben beletaposnak az intim szféránkba azzal, hogy kamerát tolnak a képünkbe.

Vagyis a fotó alapú keresőkön a fotogének, szerepelni vágyók kerülnek előnyösebb helyzetbe, pedig a többi ember se ér kevesebbet vagy akár néz ki rosszabbul az életben.

 

5. Sokan hiszik, hogy kéretlenül fényképeket küldeni elősegíti, hogy ismerkedésnél közelebb kerüljünk egymáshoz. Pedig épp ellenkezőleg.

A fotókhoz férfiak és nők különbözőképpen állnak hozzá.

Bizonyos férfiak nem szeretnek magukról küldeni, viszont imádnak kapni, főleg merész képeket. Olyanok is akadnak, akik se küldeni nem szeretnek, se azt nem kérik, hogy a nő küldjön nekik, mert inkább a valóságban szeretik felfedezni a partner, ez esetben a Sugar Baby testét.

Más férfiak kéretlenül is küldenek magukról merész (vagy inkább kínos) képeket és csodálkoznak, ha ezek nem hatnak afrodiziákumként. Itt két eset lehetséges szerintem: az első, hogy a nő felháborodik egy kéretlen dickpicken, vagy csak húzza a száját egy nem igazán csinos pasi félmeztelen fotóin. Ha viszont a pasi egyébként csinos, és elárasztja a nőt a saját fotóival, az is lehet kontraproduktív, ha a nő nem kérte rá, hiszen így olybá tűnik, mintha a férfi saját testébe lenne szerelmes és elvárná a nőtől, hogy ő is csatlakozzon az imádóihoz.

A nők között is vannak, akik ki nem állhatják a fotózást (és ehhez nem kell csúnyának lenni), illetve olyanok is bőven akadnak, akik megállás nélkül ontják magukból a szelfiket és szinte annak élnek, hogy saját szépségükben gyönyörködnek.

Az kevésbé valószínű, hogy egy férfi megsértődne, ha egy nő kértelenül küldene neki merész fotót. De sokkal érdekesebb a játék, ha fotó csak akkor jön, ha azt a másik fél kéri. Ha ez nem valami erőltetés vagy nem árasztás formájában történik, hanem lassanként, játékosan, izgatóan, kihasználva a várakozás feszültségét.

Vagyis a fotóknak igenis van jelentőségük és szerepük, de fontos, hogy ezt az eszközt is okosan használjuk ismerkedésnél, illetve a már meglévő kapcsolatban.