Az mindenesetre biztos, hogy a humornak, a nevettetésnek alapvető szerepe van az ismerkedésnél, a kérdés csak az, hogy kinek mi számít még humorosnak, mit tekint játékosnak, és egy-egy megjegyzést ugratásként vagy sértésként könyvel-e el.

Valószínűleg mindannyian tapasztaltuk már, hogy egy-egy jó humorú, beszédes pasi mennyire nagy sikert képes aratni a nők körében, még akkor is, ha nem kifejezetten tökéletes a külseje, sőt, más tekintetben sem kell kiválónak lennie. Ösztönösen ráérez, mikor és kinek mit mondhat anélkül, hogy megsértene valakit, akit tényleg nem kéne, általában tudja, mikor fogalmazhat érdesebben és mikor kell visszafognia magát… Ha pedig a társaság nagy része elismerte, hogy ő márpedig jópofa, akkor még a durvább vicceit is megbocsátjuk neki.

De nem mindenkinek van ilyen tökéletes ütem- és arányérzéke (sőt, még a profi humoristák is képesek elvetni a sulykot, hiszen ez nagyon nehéz műfaj), viccesnek lenni viszont szexi, vagyis szinte mindannyian próbálkozunk vele, de főleg a férfiak. Mivel a közhiedelem szerint a férfiaktól inkább elvárjuk, hogy legyenek viccesek, mint a nők: utóbbiaktól inkább azt várjuk el, hogy nevessenek a férfiak viccein. (Még szerencse, hogy mostanában már jó pár női humorista bizonyítja, hogy a nevettetésre hölgyek is ugyanúgy képesek.)

Az mindenesetre biztos, hogy a humornak, a nevettetésnek alapvető szerepe van az ismerkedésnél, a kérdés csak az, hogy kinek mi számít még humorosnak, mit tekint játékosnak, és egy-egy megjegyzést ugratásként vagy sértésként könyvel-e el. Mivel férfiak között az ugratás durvább módozatai sem ritkák (van, aki ezt bullyingnak nevezi, van, aki szerint ennyit muszáj kibírni), sok pasinak esik nehezére belőni, hogy mit engedhet meg magának egy adott helyzetben és mit nem.

Hogyan kezeljük ezt a Sugar ismerkedésnél, ahol ráadásul még sokszor más generációhoz is tartozunk, más a társadalmi hátterünk, és más társasághoz, hangnemhez szoktunk?

A legjobb, amit tehetünk, hogy csak finoman próbálkozzunk, elsősorban a játékosság keretein belül. Idősebb férfiak előszeretettel sütnek el például szexista vicceket (olykor anélkül, hogy ennek tudatában lennének), amelyeket a fiatalabb nők nagyon nem fognak díjazni. Ez nem azt jelenti, hogy a fiatalabb fiúk ne lennének sokszor szexisták… De egy érett férfitól a nők teljesen mást várnak és joggal. Ha csak ugyanazt kapják pepitában, mint a kortársaik többségétől, akik legtöbbször saját bizonytalanságuk elfedésére használják a szexizmust, akkor nagyot fognak csalódni.

Ismerkedésnél az egyik legfontosabb dolog egy nő számára, hogy úgy érezze: az adott férfi tisztelettel bánik vele és biztonságban van, nem éri még verbális bántás sem. Ha a férfi akár a női nemre általában tesz negatív megjegyzéseket, amelyek korábbi tapasztalatokból vagy puszta általánosításokból fakadnak, akkor ez a biztonságérzet elillan. De ugyanez vonatkozik a generáció egészére vonatkozó kritikákra, tudásbeli hiányosságok ostorozására is.

Persze nehéz úgy humorizálni, hogy közben senkit ne pécézzünk ki… Így a legbiztosabb, ha önmagunk válunk célponttá és az önirónia eszközével élünk. De ezt se vigyük túlzásba, nehogy lúzerként mutassuk be önmagunkat, ne meséljünk folyton olyan sztorikat, amelyek ugyan szerintünk viccesek, de csak az derül ki belőlük, hogy részegesek vagyunk vagy annyira kétbalkezesek, hogy egyszerű feladatokat se lehet ránk bízni.

Ha viccelődünk, mindig figyeljük a Sugar Baby (vagy jelölt) reakcióját: jóízűen nevet vagy kényszeredetten mosolyog? Próbál udvariasan figyelmeztetni arra, hogy túl messzire mentünk vagy ő is beszáll az ugratásba? Egyáltalán hasonló-e a humorérzékünk vagy teljesen eltérő? Vevő-e a szóvicceinkre, a különös képzettársításainkra vagy meg se rezdül, esetleg az eget kémleli, annyira gáznak gondolja?

Ha már annyira bizalmasnak érezzük a viszonyunkat, hogy ugratni kezdjük, arra hogy reagál? Ő maga használja-e az önirónia eszközét? Esetleg úgy van vele, hogy önmagát kigúnyolja, ha kell, de hogy más tegye, azt már nem tűri el? Vagyis nem vág hozzá jó képet?

Nagyon könnyű elrontani egy kapcsolatot azzal, ha nem figyelünk eléggé ezekre az apróságokra. Mi is lehetünk extrém érzékenyek bizonyos témákra… Ahogy a nők többsége hallani sem akar arról, hogy esetleg a kívánatosnál súlyosabbnak tartjuk, úgy bizonyos férfiak szégyellhetik a kopaszságukat vagy bármi más testi adottságukat.

Legyünk tehát inkább nagyon óvatosak az ugratásokkal, semmiképpen ne essünk abba a hibába, hogy olyasmit mondunk, és főleg olyasmit ismételgetünk, ami a másik embernek kifejezetten rosszul esik.