Lehet-e két férfit szeretni egyszerre? Vagy ilyenkor dönteni kellene, hogy kit szeretünk jobban? Szakítani kellene az egyikkel, csak, mert azt tanultuk, hogy a szerelem kizárólagos?

A Sugar világban valószínűleg több poliamóriát gyakorló vagy azt elfogadó ember van, mint a nagy országos átlag, de sokan csak lassanként ébrednek rá, hogy nincs abban semmi rossz, ha több partnert is kívánunk, szeretünk, tisztelünk... A fiatalok azonban ritkán kezdik ilyen hozzáállással a szerelmi életüket: mind a mesék, mind a reklámok, mind a közvélemény azt sugallja, hogy az igaz szerelemre kell törekedni, és olyanból csak egy van. Legalábbis egyszerre csak egy.

Akinek korán megadatik a nagy (és egyetlen emberre irányuló, viszonzott) szerelem, az akár hosszabb távon is megőrizheti azt a meggyőződését, hogy „kevesebbel” nem szabad beérni, de sokan változnak meg az idők során vagy azért, mert nem sikerül nagy őt találniuk, vagy azért, mert többször csalódnak, de az is lehet, hogy rájönnek: ők több embert is tudnak párhuzamosan szeretni.
Sőt, nem csak képesek rá, de így is akarnak élni.

Az, hogy kívánni több embert is lehet egyszerre, elég kézenfekvő, még ha sok nő még ma is úgy érzi, hogy ezt nem illik bevallania, mert akkor rögtön kikiáltják szexmániásnak, és ez nem biztos, hogy jó ajánlólevél azok számára, akik komoly kapcsolat(ok)ra vágynak. (Bár legtöbbször azok, akiket szexmániásnak kiáltanak ki, szimplán csak őszintébbek a vágyaikat illetően, mint a többiek.) A férfiak esetében senki nem találja elfogadhatatlannak, ha minden csinos nőt legszívesebben lefektetnének: még mindig ott tartunk, hogy ami az egyik nem esetében kvázi dicsőség, a másiknál minimum ciki.

Ha valaki Sugar Babyként éli az életét, ugyancsak könnyen megeshet, hogy több irányban is el lesz kötelezve: esetleg egy van egy klasszikus kapcsolata egy fiatal sráccal, meg egy Sugar kapcsolata egy érettebb férfival – ha mindkét férfi tisztában van a helyzettel és elfogadja ezt a háromszöget, akkor ez így rendben is van, általában addig, amíg érzelmileg mindenki tudja kezelni a helyzetet.
Valószínű, hogy a Sugar Daddyt nem zavarja, ha a barátnője szerelmes a pasijába, sőt, még biztonságosabbnak is érezheti a helyzetet, mert így nem kell attól tartania, hogy a lány majd őt tekinti a szerelmének. De van úgy, hogy a Sugar Baby annak ellenére, hogy fiatalabb partnerét is szereti, elkezd mély érzelmeket táplálni a Sugar Daddy iránt is. Ez már vezethet némi bonyodalomhoz.

Zavarhatja a Sugar Daddyt azért, mert úgy gondolja, hogy a barátnője majd mindenféle követelésekkel áll elő a szerelem jogán (például, hogy váljon el, vegye feleségül, vagy csak töltsön vele sokkal több időt kettesben), de azért is, mert úgy érezheti, hogy ezzel felborul a kapcsolatuk egyensúlya. Biztos hízeleg is neki egy ilyen fordulat, de valószínűleg jobban tart a következményektől, mint amennyire élvezi, hogy meghódított egy gyönyörű fiatal nőt.

A lány barátját is zavarhatja a dolog: sokak számára az is elfogadhatatlan, hogy a szerelmük egy másik férfival is találkozgat, de amíg ezek a találkozások nem szerelmi légyottok, addig némelyek tudják kezelni a dolgot, ha viszont mélyebb érzelmekről lesz szó, akkor megzavarodnak.

A lány is őrlődik a két szerelem között, felteheti magának a kérdést, hogy akkor most kit is szeret igazán, vajon nem csak gyerekes rajongást érez a Sugar Daddy iránt, vajon egyáltalán érzékeltesse-e vele, bevallja-e, vagy próbálja eltitkolni… És a barátjának vallja be? Vagy mélyen hallgasson az érzéseiről és próbálja visszafojtani azokat?

Ha minden szereplő elfogadja a poliamória létjogosultságát, vagyis elismeri és érzelmileg kezelni tudja, hogy a partnere nem csak őt szeretheti, illetve hogy a szerelem nem jelent kizárólagosságot, az egész zűrzavar elég könnyen túlélhető: a lánynak nem kell döntenie egyikőjük mellett sem, nyugodtan szeretheti mindkettőt, a fiatal srác nem retteg majd, hogy elveszíti a kedvesét, a Sugar Daddy nem fog attól tartani, hogy a barátnője hozzá akar menni feleségül… És átadhatja magát egy olyan élménynek, amilyenből úgyis olyan kevés van az életben. Részben éppen azért, mert nem fogadjuk el a saját és a partnereink érzelmeinek létjogosultságát.

Meglehet, a legtöbb Sugar Baby nem fog beleszeretni érettebb barátjába, de biztos, hogy akadnak olyanok, akikkel ez megtörténik. És aki szerelmes, az nagyon nehezen tudja csak eltitkolni, mit érez… Még ha szeretné, akkor is észre lehet venni rajta, hogy már másképp néz a partnerére. Ahogy a kiszeretés jelei is könnyen felismerhetőek.