Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem... De melyik jobban? És megkaphatjuk-e mindkettőt a Sugar kapcsolatokban?

Két alapvető dologra vágyunk az életünkben: mély kötődésekre és egyéni szabadságra. Vagyis fontos, hogy szeressenek és szerethessünk, de az is fontos, hogy ne béklyózzanak meg és saját döntéseket hozhassunk. Minden kötődés jár némi szabadságdeficittel, minden szeretetkapcsolat korlátoz, még ha csak egy macskánk van is, ő is kötelezettségeket ró ránk… Egyszerűen nem lehet úgy kapcsolódni és meghitt közelségbe kerülni senkivel, hogy közben ne veszítenénk valamennyit a függetlenségünkből.

A nyugati ember sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az individualizmusra és a szabadságra, mint a keleti… De mondhatjuk ezt úgy is, hogy a hagyományos társadalmak gúzsba kötik az egyént, aki valószínűleg sosem fog magánytól szenvedni, míg a modern társadalom megadja a lehető legnagyobb fokú szabadságot, de ennek az az ára, hogy elmagányosodunk.

Sokan választhatják a Sugar kapcsolatokat éppen azért, mert egyrészt vágynak a kötődésre, meghittségre, intimitásra, másrészt azonban nem akarják egy hagyományos házasság vagy együttélés minden nyűgét magukra venni. Mások már minden ilyen nyűgöt a nyakukba vettek, és éppen az újdonság kipróbálásának szabadságát keresik. A Sugar Babyk meg gyakran a saját anyagi függetlenségük biztosítása érdekében vágnak bele a kalandba, hogy később önálló döntéseket hozhassanak és ne kelljen alávetniük magukat romantikus partnerüknek.

Életünk különböző szakaszaiban különböző mértékben vágyunk szabadságra és kötődésre. Attól is függ, melyik számunkra fontosabb, hogy milyen családból jövünk: vajon biztos háttérként ott van-e mögöttünk a származási családunk vagy éppen ellenkezőleg, szinte semmi hátországunk nincs, ezért érezzük úgy, hogy magunknak kell megteremtenünk azt a biztonsági hálót, amely később fenntart bennünket.

Sokan még csak el sem gondolkodnak azon, hogy számukra mi a fontosabb vagy hogyan tudnának egyensúlyozni a két dolog között. Van, aki azzal fantáziál, hogy fix partnert szeretne, aki heti y alkalommal találkozik vele és odafigyel rá, akivel szeretkezhet és akit aztán pár napra félretehet, de nem számol azzal, hogy az a partner esetleg teljesen más dolgokat vár ettől a kapcsolattól, mint amit ő beleképzelt és a randik közti időben is igényli a figyelmet.

Fontos, hogy megegyezzünk a kapcsolati szabályokban, de az esetek igen nagy részében kell szembesülnünk azzal, hogy amit szépen kiterveltünk és ami elméletben ideálisnak nézett ki, az tulajdonképpen nem is működik a valóságban. Például elterveztük, hogy heti háromszor találkozunk, és az elején még sikerül is, aztán közbeszól az élet. Vagy mi magunk jövünk rá, hogy ennyire talán nincs is igényünk. Megijedünk attól, hogy túl szoros lesz a kötelék közöttünk és önkéntelenül elkezdünk kihátrálni…

A kezdetben szabadságot jelképező kapcsolatot egyesek már béklyóként érzékelhetik… Vagy épp ellenkezőleg: a kezdetben még lazán vett randizás a találkozások és a kapcsolattartás intenzitása miatt olyan mély érzelmeket generálhat, amelyekre nem voltunk felkészülve.

Sokat beszélünk, beszéltünk a nyílt kommunikációról… De amennyire bizonyos kívánságokat és vágyakat viszonylag könnyen felvállalunk, olyan nehéz még a magunk számára is megfogalmaznunk, hogy a kezdeti elképzeléseinknek miért is alakultak át időközben és ennek mik a következményei…

A Sugar kapcsolatban elég jól lehet egyensúlyozni a szabadság és a kötődés iránti kettős vágyaink között, de az egyes ember számára nem a kapcsolati keretek fogják megadni azt a szintet, amit valóban szeretne. Ehhez elsősorban önismeretre van szükség, amelyet legtöbbször éles helyzetek csiszolnak. Amíg nem próbáltuk ki magunkat egy adott kapcsolatban, addig nem fogjuk tudni, hogy mit jelent az a kapcsolat és hová fejlődhet.