Ha egy Sugar Baby olyan Daddyvel kerül össze, akinek a társaságát alig bírja elviselni, akkor az a nő a világ bármely pontján boldog lesz?

Sokan úgy gondolják, hogy csak azzal érdemes kapcsolatot kezdeni, akibe bele tudnánk szeretni, vagy máris beleszerettünk. Mások számára a puszta szexuális vonzalom elég, de akadnak olyanok is, akik nem annyira a szexre, hanem a szimpátiára helyezik a hangsúlyt. Sőt, kifejezetten tartanak attól, hogy túlságosan bejöjjön nekik valaki, mert nem szeretnének belezúgni abba, akitől nem várhatnak többet, mint egy könnyed kapcsolatot.

Az ellenpóluson pedig ott vannak azok, akik bizonyos lehetőségekért cserébe szinte mindent képesek megtenni, még akkor is, ha az számukra taszító, ha önutálat tölti el őket közben és permanensen szégyellik magukat a partner miatt, aki nem csak számukra, de mások számára is nyilvánvalóan alkalmatlan arra, hogy vonzalmat ébresszen bennük.

Mindig lesznek emberek, akiket a javak és a felemelkedés lehetősége jobban elvakít, mint amennyire az taszítana, hogy méltatlan helyzetbe hozzák magukat. Ennek is biztos megvan a maga magyarázata: hogyan válik valaki olyanná, mint a Hiúság vásárának Becky Sharp-ja, aki számára semmi se volt drága, csak elérje a céljait.

De a legtöbb ember nem ilyen, és még a Becky-hez hasonlóak sem képesek igazán lubickolni a jólétben, ha egyszer az olyan megalkuvásokkal van teli, amelyektől elmegy az étvágyuk. Persze lehet valaki nagyon kétségbeesett és vállalhat dolgokat a túlélésért vagy a rokonai, gyerekei túléléséért. De pusztán azért, hogy ő maga még többet halmozzon fel és még befolyásosabb környezetbe kerüljön? Van ennek bármilyen pozitív hozadéka hosszú távon?

Ha egy Sugar Baby olyan Daddyvel kerül össze, akinek a társaságát alig bírja elviselni, aki bunkó módon viselkedik, cseppet sem vonzó, szellemileg nem áll az ő színvonalán, de gyakorlatilag a világon bárhová el tudja vinni, akkor az a nő a világ bármely pontján boldog, vagy legalább elégedett lesz, vagy a legszebb táj és a legnagyobb luxus is hidegen hagyja egy idő után? Ott áll majd egy ötcsillagos hotel legfelső emeletén és arra gondol, hogy mennyire szép volt erről álmodozni, és mennyire nem hoz semmiféle kielégülést az egész, mert nem olyan partnerrel van ott, amilyet szeretett volna?

Nem hiszem, hogy megérné erőszakot tenni az ízlésünkön, sokkal jobban járunk, ha beérjük kevesebbel, de azzal maximálisan jól érezzük magunkat. Nem utazzuk körbe a glóbuszt, na és... Tartozunk magunknak annyival, hogy csak olyasvalakivel legyünk együtt, aki tényleg szimpatikus, akit tényleg kedvelünk, akivel hasonló az ízlésünk, akinek van mondanivalója számunkra.

Olyasmit se vállaljunk, ami nem egyezik a meggyőződésünkkel. Feszegethetjük a határainkat, persze, megtehetjük, hogy eddig ismeretlen területekre merészkedünk, ha a partner elég izgató ahhoz, hogy ezek iránti érdeklődésünket felkeltse. De csakis akkor érdemes kilépni a komfortzónánkból, ha ez nem okoz bennünk törést. Ha nem leszünk tőle betegek, melankolikusak, nem árt nekünk az egész.

Aki el akarja hallgattatni a jobbik énjét és olyasmire kényszeríti magát, amit igazából nem akar, az később mindenképp érezni fogja ennek negatív következményeit.