Legyünk őszinték azzal kapcsolatban, hogy mennyire érünk rá, milyen gyakran és milyen hosszan tudunk találkozni, mennyire vagyunk rugalmasak, vannak-e különleges igényeink, akarunk-e utazni, elvárjuk-e a diszkréciót vagy fel akarjuk vállalni a viszonyt.

Különösnek tűnhet a kérdés: megéri-e őszintének lenni bármely kapcsolatunkban, hiszen alapvetően azt tanuljuk, hogy csak akkor lehet jó egy kapcsolat, ha őszinte, mert akkor jöhet létre valódi intimitás és valódi közelség. Aminek előfeltétele, hogy bízzunk egymásban. A bizalom minden emberi viszonylat egyik sarokköve, legyen szó akár üzleti, akár szakmai, akár magánjellegű kapcsolatról. De ha már arra kérdeznénk rá, hogy megéri-e őszintének lenni egy üzleti partnerünkkel, egy munkatársunkkal, akkor joggal merülhet fel, hogy csak bizonyos keretek között.

Ugyanakkor egy házasságban is bőven adódhatnak olyan momentumok, amelyek nem teszik lehetővé a teljes őszinteséget vagy legalábbis nem fogjuk úgy érezni, hogy érdemes teljesen őszintének lennünk. Itt van például a probléma: vajon hányan tapasztalják azt, hogy a férjük / feleségük pozitívan reagál arra, ha nekik tetszik valaki más is, sőt, ha még kapcsolatot is szeretnének vagy alakítanak ki valaki mással. A szerencsésebbek házasságába még ez is belefér, de igen kis százalék mondhatja el ezt magáról. Vagyis a legtöbb emberi viszonylatunkban nincs teljes átláthatóság és teljes őszinteség.

Egy Sugar viszony meglehetősen komplex ebből a szempontból: a házassággal ellentétben a vágyaink tekintetében például nagyobb nyitottsággal beszélhetünk másokról, akár a múltra, akár a jelenre, akár a jövőre vonatkozóan, viszont bizonyos dolgokat illetően nem árt az óvatosság. A Sugar kapcsolat sokszor nem annyira érzelmi alapú, hogy feltétlen megbízhatnánk egymásban (amúgy ez az érzelmi alapú kapcsolatokra is csak ritkán jellemző), tehát érdemes alaposan átgondolnunk, miben legyünk transzparensek és miben nem.

Érdemes őszintének lenni abban a kérdésben, hogy mire vágyunk a Sugar kapcsolaton belül és mit tekintünk kizártnak, ebben ne szemérmeskedjünk. Fogalmazzuk meg nyíltan, miért keresünk ilyen kapcsolatot és milyen keretek között képzeljük el! Azt se érdemes titkolni, hogy milyen a családi állapotunk, hány szexuális partnerünk van és hogyan állunk a védekezéshez, illetve keresünk-e további partnereket, vagy egyszerre csak egy vagy két társat tudunk elképzelni.

Legyünk őszinték azzal kapcsolatban, hogy mennyire érünk rá, milyen gyakran és milyen hosszan tudunk találkozni, mennyire vagyunk rugalmasak, vannak-e különleges igényeink, akarunk-e utazni, elvárjuk-e a diszkréciót vagy fel akarjuk vállalni a viszonyt.

Anyagi helyzetünkről, munkánkról csak annyi információt osszunk meg, amennyit akarunk, még az is beleférhet, hogy nem áruljuk el a valódi nevünket, bár hosszú távon nehéz lesz titokban tartani. A családunkról nem vagyunk kötelesek beszámolni, ha nem akarunk, választhatjuk azt, hogy csak minimálisan beszélünk a magánéletünkről.

Olyasmiben azonban megbízhatónak kell lennünk, ami például egészségügyi szempontból releváns lehet: bármilyen, a partnerre veszélyes betegségről akkor is be kell számolnunk, ha már rég szakítottunk, de közben kiderül valami probléma.

De az őszinteség igazából már az ismerkedés előtt kezdődik: a profilunkban se legyenek durva átverések. Az még nem feltűnő, ha pár évet letagadunk vagy kissé régi képet küldünk magunkról, bár nagyon nem mindegy, mennyit változtunk azóta (ismerek olyat, aki 10 év alatt gyakorlatilag semmit, szóval nála egyáltalán nem gond, ha régi képet küld, másoknál viszont ez lehet nagyon megtévesztő): a lényeg az, hogy ne tüntessük fel magunkat alapvetően másnak, mint amilyenek vagyunk. Olyasmiben például, hogy dohányzunk-e, nem érdemes hazudni, mert úgyis nagyon könnyen kiderül az igazság.

Neuralgikus pont szokott lenni, ha ki akarunk lépni egy ismerkedésből vagy egy már működő kapcsolatból: legyünk őszinték, mondjuk meg, miért távozunk, vagy lódítsunk valamit? Azt mondom, itt elég, ha valami tapintatos féligazsággal állunk elő, ha az igazság sértő, fájó lenne a másik embernek. De ne hazudjuk, hogy halálos betegek vagyunk, váratlanul elutaztunk, vagy valami hasonló! És ne ghostingoljunk! Túl sokat ártunk vele, egy kedves, udvarias lezárás mindkettőnknek jobb hosszú távon, mint egy seb, ami sokkal nehezebben gyógyul.