Megígérte, hogy felhív. Randira hívott. Nemsokára levelet ír, azt mondta. Te meg elhitted és várod, hogy betartsa a szavát. Van, hogy meg is teszi, de van, hogy olyan, mintha csak te képzelted volna be magadnak, hogy ezek az ígéretek elhangzottak.

Az élet számos területén tapasztaljuk, hogy egyesek sokkal komolyabban vesznek meghívásokat, hirtelen ötleteket, mint mások. Az egyik ember mindenféle előzetes gondolkodás nélkül odaveti másoknak, hogy "ugorj be hozzám!", "menjünk el sörözni!", "nincs kedved egy mozihoz?"... Míg mások napokig vagy hetekig törik a fejüket azon, hogy meghívjanak valakit valamire. Ha az, aki könnyedén ígérget és javasolgat programokat, utóbb úgy tesz, mintha nem is emlékezne az egészre (és valószínűleg tényleg nem emlékszik), akkor az, aki komolyan vette, igencsak pofára eshet. 

Nem kell ahhoz férfi-nő kapcsolat, hogy ilyen szituációkkal találkozzunk. Kollégák, barátok, családtagok is előadnak hasonlókat: meghívunk valakit délre, és még kettőkor sincs sehol, ha meg rákérdezünk, hol késik, kiderül, hogy elfelejtette, vagy éppenséggel jön, csak nem sikerült elindulnia otthonról, vagy úton van, de még mindig nem lehet tudni, mikor érkezik, mert elintéz pár dolgot... Legtöbbször ezek az emberek még csak elnézést sem kérnek, mert eszükbe sem jut, hogy ez mennyire frusztráló, sértő és sokszor felháborító viselkedés. 

Ha valakit már ismerünk, és tudjuk, hogy ennyire számíthatunk tőle, akkor persze általában vagy nem hívjuk meg többet, vagy úgy kalkulálunk, hogy a fene se tudja, odaér-e, és mikor, vagyis nem nagyon készülünk a jöttére, és például nem várjuk ebéddel... De ha valakire rá vagyunk utalva vagy muszáj tartanunk vele a kapcsolatot, akkor újra és újra átélhetjük a frusztrációt. Az a legrosszabb ebben, hogy egy idő után már önmagunkra haragszunk, hogy miért is nem vagyunk képesek rábírni, viselkedjen másképp, vagy miért találkozgatunk vele annak ellenére, hogy halálra idegesít. (Ha a munkatársunk, akkor még az is frusztrál, hogy a mi munkákat is késlelteti, elronthatja.)

Férfi-nő viszonylatban és új ismeretségnél még talán több ilyen jön szembe, mint egyéb kontextusban. Sokan úgy gondolják például, hogy egy netes ismerkedésnél eleve nem is kell komolyan venni az ígéreteinket, hogy az benne van a műfajban, hogy mindenki össze-vissza beszél, kozmetikázza a dolgokat, olyat ígér, amit sose állt szándékában betartani, és így tovább. Pedig ha valaki alapvetően nem ilyen személyiség, akkor annak mindez nem a műfaj része. És ha annyira a műfaj része, akkor miért ütköznek meg rajta azok is, akik általában ezt művelik, mikor valaki velük műveli ugyanezt? 

Ha nekem fontos egy randi, mert úgy érzem, hogy a levelezés alapján végre komolyan vehető emberre találtam, akkor nagyon fog bántani, ha kiderül, hogy a másiknak annyira sem volt fontos, hogy lemondja, mert egyszerűen elfelejtette. Vagy az utolsó pillanatban jutott eszébe, mikor már odaértem a helyszínre... Vagy jön ő, csak még nem lehet tudni, mikor érkezik. 

Ha Sugar ismerkedésről van szó, egy randit valószínűleg még nagyobb energiabefektetéssel is készítünk elő. Nem mindegy, hova megyünk, milyen a megjelenésünk, tehát minél több előkészülettel jár egy-egy találkozás, annál frusztrálóbb, ha elmarad, vagy a másik fél nem veszi magának a fáradságot, hogy időben lemondja. Esetleg egyáltalán nem az alkalomnak megfelelő helyre visz el, nem úgy öltözik, ahogy elvárható lenne, és így tovább.

Ezért is annyira fontos, hogy ne találkozzunk hirtelen felindulásból, mielőtt még alaposan kiismertük volna az illető jellemét, megbízhatóság szempontjából is. A tartós kapcsolatok egyik legalapvetőbb jellemzője  a megbízhatóság, és ez a Sugar kapcsolatra ugyanúgy vonatkozik, mint más kapcsolatokra. Vonzhatnak a spontán, könnyed emberek, akik meggondolatlan ígéretekkel dobálóznak és olyan jól érezzük velük magunkat, amíg történetesen ránk fókuszálnak, de ugyanők azok is, akik a következő pillanatban eltűnnek, úgy tesznek, mintha sosem léteztünk volna és csak akkor kerülnek elő, amikor nekik van szükségük ránk. 

Ha egy Sugar Daddy nem megbízható, akkor nem lehet vele tervezni, így az egész kapcsolat frusztrációvá válik, még akkor is, ha egyébként remek társaság és csodálatos vele minden pillanat. Már azok a pillanatok, amikor ránk figyel. Elmarad az apanázs, a tervezett kirándulás, mégse jön el értünk, hiába szerveztük napokig, hogy el tudjunk szabadulni... Ha egy Sugar Baby nem tartja be a megbeszélteket, ugyanolyan zűrzavart okoz: a Sugar Daddynek sem könnyű elszabadulni, nincs sok ideje, nem tud spontán áttervezni mindent. 

Azon túl, hogy fontos kitapasztalnunk még elköteleződés előtt, milyen a másik, az is fontos, hogy ha mégis frusztráció ér, akkor azt ne vegyük magunkra. Ne magunkban keressük a hibát. Vannak, akik hetekig, hónapokig játsszák a megbízhatót, aztán mégis teljes csődnek bizonyulnak. De szinte mindig vannak előjelek, amelyeket szívesen kizárunk a tudatunkból, ha nagyon akarunk egy kapcsolatot. 

Az elkerülhetetlen csalódások egy dologra azért mindenképpen jók: megtanuljuk, hogy mennyire értékes tulajdonság, ha valakinek a szavában meg lehet bízni.