Sokan gondolják, hogy róluk bármilyen intim dolgot elmesélni egy harmadik félnek a legnagyobb árulás, még a fizikai hűtlenségnél is sokkal súlyosabb. Mások egyáltalán nem zavartatják magukat, tőlük aztán mesélhetünk róluk mindenféle szaftos történeteket.

Sok Sugar kapcsolat nem exkluzív, tehát vagy egyik, vagy másik, esetleg mindkét félnek lehet más partnere, sőt, esetleg partnerei is. Jó esetben ezekről a Sugar Baby vagy Daddy/Mommy tud is, hiszen az a legbiztosabb például nemi betegségek elleni védekezés szempontjából, ha tisztában vagyunk azzal, hány emberrel érintkezünk áttételesen. Ha azt hisszük, hogy a Sugar partnerünk csak velünk fekszik le, sokkal könnyedébben vesszük a védekezést is – bár nem biztos, hogy veszélyesebb több párhuzamos partner, mint a gyakori partnercsere.

De még csak nem is szükséges, hogy párhuzamosan legyenek mások, a múltban biztos voltak partnereink. Ha már nem is vagyunk velük, meghatározó élményeket szereztünk általuk és lehet ezzel kapcsolatos közlési vágyunk. Egy jó Sugar kapcsolatban legalább olyan fontos, hogy mindenről tudjunk beszélgetni és elengedhessük magunkat, mint hogy passzoljunk az ágyban. (Ráadásul léteznek plátói kapcsolatok is, amelyek esetén a beszélgetés az elsődleges.)

Itt ugye felmerül egy elég kényes probléma: mennyit mondhatunk el egy másik partnerről, legyen az aktuális vagy múltbéli, anélkül, hogy vissza ne élnénk az ő intimitásával? Sokan gondolják, hogy róluk bármilyen intim dolgot elmesélni egy harmadik félnek a legnagyobb árulás, még a fizikai hűtlenségnél is sokkal súlyosabb. Mások egyáltalán nem zavartatják magukat, tőlük aztán mesélhetünk róluk mindenféle szaftos történeteket.

Igazságot tenni ebben a kérdésben ugyanúgy nem lehet, mint abban, hogy ki mit tekint hűtlenségnek, hol kezdődik nála az elfogadhatatlan kategória, és hogy az, amit ő elfogadhatatlannak tart, vajon észszerű-e. Ki tudná ezt megítélni? Mindenesetre nem árt belegondolnunk, amikor másokról osztunk meg érzékeny titkokat, hogy azzal esetleg vissza lehet-e élni, mennyire bízhatunk meg a Sugar partnerben, elég ideje ismerjük-e ahhoz, hogy ilyen érzékeny témákat érintsünk.

Az szerintem teljesen irreális, hogy semmit ne mondhassunk se a múltunkról, se a jelenünkről. Még ha ez is lenne a szándékunk, a gyakorlat úgyis fölülírja, nem véletlen, hogy a mindenkori titkosszolgálatok előszeretettel alkalmaznak hivatásos nőket titkos információszerzésre: semmi sem oldja meg jobban egy férfi nyelvét, mint az a helyzet, ha kielégült és egy csinos nővel heverészik. Nem hogy a magánéletéről, de a szupertitkos munkájáról is simán megoszt mindent. Nyilván vannak kivételek, de az emberek többsége nem az – igazi tudatosság kell hozzá, hogy ne így tegyünk.

Ráadásul a férfiak többsége nem tud intim dolgokról beszélgetni senkivel, csak nőkkel. Férfitársai előtt meg kell játszania magát, nem mutatkozhat sebezhetőnek, esendőnek, ha pedig egy Sugar kapcsolat mellett döntött, ez sokszor azért történik, mert a hivatalos partnere sem hallgatja meg. Bár, ha arról van szó, hogy milyen extrákat szeret az ágyban és milyen kapcsolatai voltak már, akkor azt sok férfi a hivatalos partnere előtt meg se meri említeni, mert joggal tart tőle, hogy balhé lesz belőle.

Ami a nőket illeti, ők pedig általában nagy közlési vággyal rendelkeznek és ha elkezdenek kötődni, megbíznak valakiben, akkor mindenképp mesélni fognak. Nekik ugyan több lehetőségük van másutt, másoknak kiönteni a szívüket (lásd barátnők), de ettől még a férfi partnerük előtt se fogják majd vissza magukat. (Nyilván kivételek mindig léteznek.)

Sokszor előfordul, hogy az ismeretség elején még kötetlenül mesélünk, hiszen a másik nem tudja, kik vagyunk és kik azok, akikről a történetek szólnak, aztán a kapcsolat úgy alakul, hogy kiderül egyesek személyazonossága, és talán már nem is emlékszünk, mi mindent mondtunk el ismeretlen üzemmódban. De hogyan is beszélhetnénk a saját szexuális/ érzelmi tapasztalatainkról anélkül, hogy másokat említenénk? Hacsak nem korlátozzuk magunkat az önkényeztetés ecsetelésére, mindig lesznek mások is a történetekben. Aki ezt nem érti meg, az valószínűleg nem volt még olyan helyzetben, ahol próbára kell tenni saját diszkrécióját.

Ennek tipikus esete a férj, aki egy napilap nyilvánosságának írja meg, hogy a felesége egy másik férfinak írt az ő házaséletükről. Ő egy embernek írt, a pasi meg ezreknek. Valószínűleg bosszúból, mert annyira ki van akadva az indiszkréción. De talán azért zavarja annyira, hogy a neje mással osztja meg a titkait, mert a házasságuk nem működik, és ez nagyrészt az ő sara. Sok ember zárkózik el mindenfajta kommunikációtól a fő kapcsolatában, majd mikor kiderül, hogy a partnere ezt nem bírta és máshoz fordult, fel van háborodva. Miért is? Miért kellene magában tartania egy ekkora frusztrációt?

A családi szennyes házon belül tartása természetesen a mindenféle bántalmazók jelszava is, hiszen ennek a hangoztatásával elkerülhetik, hogy a disznóságaik napfényre kerüljenek. Bántalmazó nem csak fizikai értelemben lehet valaki, lehet a partnert közönnyel vagy verbális erőszakkal is bántani. Aki szerint minden hétpecsétes titok kell legyen, ami egy kapcsolatban történik, annak elég sok takargatnivalója lehet. Ezek szerint akkor a kétségbeesett fél szakemberhez se fordulhat? Vagy ahhoz igen, csak egy szimpla baráthoz nem? Esetleg csak akkor problémás baráthoz fordulni, ha az ellenkező nemű?

Ne legyenek kétségeink: ahogy mi beszélünk a partnereinkről más partnereinknek, úgy rólunk is beszélnek a partnereink. Jó esetben dicsérő jelleggel, mert kellemes élményeik vannak. Persze jobb, ha úgy beszélünk másokról, hogy ne legyenek beazonosíthatóak, de ez házas emberek esetében azért elég problémás. Legyünk óvatosak azzal, mikor és kivel mit osztunk meg, és ne feledjük, milyen információkkal lehet csúnyán visszaélni.