Belegondoltál már, hogy a randi hány százalékában beszélsz te és hagyod beszélni a nőt? Hogy te akarod-e irányítani az egész randit és a nőnek csak statiszta szerepet szánsz? Szerinted ilyenkor a partnered hogy érzi magát? Hidd el: nem tapsikol örömében, arra gondolva, hogy egy igazi győztessel lehet egy légtérben...

Nem egyszer voltam fül- és szemtanúja első randinak kinéző találkáknak kávéházakban. Sokat járok-kelek a városban és ha beülök egy helyre délután vagy az esti órákban, gyakran találkozom olyan párokkal, amelyek tagjain látszik, hogy még nagyon az elején tartanak, sőt, szinte biztos, hogy egyelőre nem tartanak sehol.

Mi szokott ilyenkor nagyon feltűnő lenni? Hogy a pasi (lehet akár huszonéves, akár hatvan) megállás nélkül nyomja a sódert és szóhoz se hagyja jutni a partnerét. A nők udvariasan érdeklődő arcot vágnak, a megfelelő helyeken igyekeznek nevetéssel közreműködni, néha beszúrnak egy-egy kérdést, de még olyat nem láttam, hogy ettől oldott, kellemes lenne a hangulatuk és ne feszülnének be teljesen.

Mert mi történik pontosan ilyenkor? Ha a férfi az a nagydumás fajta, akkor hozza a szokott formáját. Meg akarja mutatni a nőnek, hogy mekkora főnyeremény és olyan történeteket mesél, amelyeknek ő a főhőse. Dicsekszik a magánéleti, a sportbeli, a szakmai sikereivel és azzal, hogy mennyire bennfentes és hogy érti a dörgést. Azt hiszi, hogy így majd le fogja nyűgözni a nőt, aki elment vele randira. És mi történik a valóságban? A nő feszeng, unatkozik, menekülne, mert úgy érzi, hogy csapdába esett és fogalma sincs, hogyan bújhatna ki belőle.

De legfőképpen is: úgy érzi, hogy ő maga egyáltalán nem érdekes a férfi számára. Hiszen nem jut szóhoz. Nem kap kérdéseket. Vagy ha kap is udvariasságból egyet-egyet, annak a kifejtésére sincs mód, mert a pasi a szavába vág és ismét önmagáról kezd áradozni. Elsősorban sikeres férfiak esnek bele ebbe a hibába, bár olyanokkal is gyakran megesik, akik igazából nem sikeresek, csak magukkal is el szeretnék hitetni, hogy azok.

Ezek a pasik egyszerűen bele se gondolnak, mennyire kimerítő lehet őket végighallgatni és milyen megalázó a nő számára, hogy a statiszta szerepére kárhoztatják. Valószínűleg azt hiszik, hogy remek jót beszélgettek, és csodálkoznak, ha a utána a hölgy menekülőre fogja vagy húzódozik a következő találkától. Olykor megesik, hogy a nő annyira kétségbe van esve vagy olyan csábítónak látja a pasi társadalmi helyzetét, hogy belemegy egy kapcsolatba, de az biztos, hogy nem lesz benne se boldog, se elégedett.

Mert a nők semmit nem értékelnek jobban, mint azt, ha valóban odafigyelnek rájuk és meghallgatják őket. Aki a találka 2-3 óráján keresztül magát fényezte, az nulla figyelmet szentelt a partnerének. Tehát épp attól fosztotta meg, amire az illető a legjobban vágyik. A nő ilyenkor levegőnek érzi magát és kényszeredetten tűri, hogy lehengereljék, de az biztos, hogy nem ettől lesz oldott és felszabadult.

Nagyon egyszerűen meg lehet változtatni ezt a felállást, ha a férfi úgy dönt, hogy végre nem ő akar a találka főhőse lenni és elkezd odafigyelni a partnere mondanivalójára. Mondjuk 5 perc önfényezés után feltesz egy kifejtős kérdést. És hagyja, hogy a nő végigmondja, amit elkezdett, illetve, ha megakad, további kérdéssel segíti. Puszta idegességében nem kanyarodik vissza a megszokott vágányra, és meséli el a partnere számára érdektelen lerészegedős buli történetét, hanem tudatosan tartja magát ahhoz, hogy a nőnek is legalább annyit kell beszélnie a randin, mint neki magának. A legtöbb nő szeret és tud is beszélni, ritkább köztük a kuka, mint a férfiak között, tehát nem lehetetlen küldetés rábírni őket, hogy meséljenek.

Nagyon fontos ugyanakkor, hogy oda is figyeljünk arra, amit mond. Ha unjuk, akkor is: ő is végighallgatta a mi, számára unalmas mondanivalónkat. Ennyivel tartozunk neki, ha már randizunk vele. Ha csak nem annyira egybites, hogy a divaton és a fogyókúrán kívül semmi másról nem tud beszélni, lesz érdekesség abban, amit mond. Kapcsolódjunk az elhangzottakhoz és ne csináljuk azt, amit némely fiúgyerek, hogy ugyan meghallgatja, amit a felnőttek mondanak, de utána 5 perccel is képes ott folytatni a számítógépes játéka kitárgyalását, ahol korábban abbahagyta. Egymás mellett elbeszélni randin, na, ez kész katasztrófa.

A nők (egyébként a férfiak is) nagyon sokra tartják, ha teljes valónkkal odafigyelünk rájuk. Ez persze nem egyszerű, de vannak technikák, amelyek segítenek benne. Nyilván az a legjobb, ha nem erőfeszítés és technika segítségével, hanem azért figyelünk oda, mert tényleg érdekel a másik mondanivalója, és mindent meg szeretnénk tudni róla: ilyenkor biztosak lehetünk benne, hogy a megfelelő emberrel randizunk. Ha nagyon erőlködnünk kell azon, hogy odafigyeljünk az illetőre, akkor viszont ne kérjünk második randit, bármilyen szép külsejű nőről is van szó.

Igen, minden férfi azonnal tudja, hogy egy nőre potenciális szexpartnerként tekint-e vagy sem, és ilyen szempontból szerintük nem számít, ha az illető unalmas vagy érdektelen. De akit civilben unalmasnak látunk, és ezt éreztetjük is vele, az mitől lenne felszabadult a szexben? Ha nem azt érzi, hogy számunkra különleges, akkor bármennyire is tapasztalt, nem lesz vele jó az együttlét. (Ez nyilván férfitípustól függ: van, akinek nem fontos a nő lelkesedése, de aki Sugar Babyt szeretne, az valószínűleg nem ez a kategória.)

Vagyis megéri odafigyelni a nőre, és ráhangolódni, mert egyrészt mi is oldottabbak leszünk tőle, másrészt sokkal egyszerűbben meg tudjuk hódítani. A legnagyobb baj, ami történhet, hogy túlságosan is megkedvel minket, ugyanis beleérzéssel odafigyelő, kedves férfi sokkal kevesebb van, mint nagydumás, lehengerlő jani.