Milyen izgalmas, mikor két ember minden előzetes megbeszélés nélkül csak úgy, hirtelen felindulásból, és pont egyszerre egymásnak esik. És mekkora baj, ha azt hisszük, hogy csak ilyenkor igazán jó a szex.

Ha belegondolunk, melyek a legizgalmasabb erotikus jelenetek a filmekben, könyvekben, azt kell mondjuk, azok, amelyekben egy egymást már rég kerülgető pár nem bírja tovább az önmegtartóztatást, és minden józan megfontolásuk dacára esnek egymásnak, lehetőleg még csak nem is a hálószobában, hanem a falhoz támaszkodva, az íróasztalon vagy a padlón.

Ehhez képest a való életben az esetek 99,99%-ában olyan emberrel szeretkezünk, akit már ismerünk, aki egy ideje a partnerünk (az első alkalom viszonylag ritka és általában még csak nem is túl élvezetes), és akivel nem csak úgy egymásnak esünk, hanem többé-kevésbé megtervezzük az együttlétet. Ha nem vagyunk nagyon fiatalok és az időbeosztásunk szoros, akkor bizony még az egyébként szenvedély alapú, nem klasszikus kapcsolataink is, a Sugar partnerrel való találkozásaink is tervezettek lesznek. Ez akkor azt jelenti, hogy esélyünk sincs az „igazán jó” szexre?

Persze, hogy nem. Csak fiatal korunk óta azt nevelték belénk a kitalált történetek szerzői, hogy az az igazi és minél inkább erre vagyunk kondicionálva, annál hajlamosabbak vagyunk elhinni, hogy így is van. Pedig: a spontán szex általában nem nyugodt körülmények között zajlik, lehet, hogy nem is alkalmas időpontban, a védekezés módját nem beszéltük meg, fogalmunk sincs, mit szeret a másik és neki sincs arról, hogy mi mit szeretünk, nagy eséllyel hamarabb lesz vége, mint szeretnénk, vagy épp ellenkezőleg, már az első percben rájövünk, hogy nem is akartuk igazán és azt kívánjuk, bárcsak lenne már vége…

Nyilván létezik spontán szex bejáratott kapcsolatban is, de meglehetősen ritkán, hiszen az ilyen kapcsolatban már vannak bizonyos rituálék és ha együtt is élünk, akkor már (általában) nem olyan izgalmas az egész, ha meg nem élünk együtt, nehéz spontánnak lennünk: meg kell beszélnünk, hol és mikor találkozzunk. Olyan esetben lehet spontán alkalomról beszélni, ha csak ebédet vagy vacsorát, valami egyéb programot terveztünk, de a végén mégis egymásnak esünk, vagy már szeretkeztünk és épp indulnánk, de újra elfog bennünket a vágy, és elölről kezdjük. Ezek kétségkívül különleges és emlékezetes alkalmak, de ne becsüljük le a tervezett együttléteket sem.

Mi a pozitív abban, ha előre tudjuk, hogy szex is lesz a programban?

Maga a készülés, az, hogy mi mindent fogunk egymással csinálni, nagyon izgalmas lehet. Főleg, ha még meg is írjuk vagy el is meséljük egymásnak. A nem együtt élő Sugar partnerek előnye, hogy a távolból, agyilag izgathatják egymást és minden találkozás különleges lesz, mert nem nyomja el a rutin.

Rendbehozhatjuk magunkat, illatosak, frissek lehetünk, készülhetünk szexi fehérneművel, játékszerrel, megbeszélgetjük előre, ha valami újat akarunk kipróbálni, így nem ér az a kellemetlenség, hogy már belelendültünk és akkor derül ki, hogy a partnerünket az egyáltalán nem indítja be, ami a számunkra izgató.

Kellemes helyszínt választhatunk és csak az együttlétre tudunk koncentrálni, nem kell kapkodnunk, attól félnünk, hogy rajtakapnak, hazaér valaki, rohanni kell tovább. Ha elég időnk van, a kielégülés is biztosabb, mint amikor sietnünk kell — főleg persze a nők esetén. Egy ráérős együttlét alatt arra is lesz idő, hogy megmutassuk, mit szeretünk, kísérletezzünk, játsszunk.

Lesz időnk beszélgetni, ami kapcsolati elégedettség szempontjából legalább olyan fontos, mint a kielégítő szex. A spontán egymásnak esés nem mindig teszi lehetővé, hogy utána ellazulva beszélgessünk, nevetgéljük, sőt, lehet, hogy hirtelen meg kell szakítanunk és úgy kell tennünk, mintha nem történt volna semmi.

Lelkileg is kielégülünk, nem lesz az az érzésünk, hogy épp csak belekóstoltunk a gyönyörbe, már vége is lett, ha pedig biztos a kapcsolatunk, tervezhetünk a jövővel. Az, ha tudjuk, hogy lesz következő alkalom is, és nem kell a sors váratlan fordulataira bíznunk magunkat, nagyon jó érzés.

Ha nem hisszük el, hogy a spontán szex mindenek fölött áll, akkor nem is lesz az az érzésünk, hogy a tervezettség alávalóbb. Leginkább fejben kell átállnunk ahhoz, hogy jobban értékeljük a sokkal gyakrabban megtörténő tervezett együttléteket. Ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne olykor spontán is egymásnak esni. De ezt ugye nem tudjuk megtervezni, mert akkor már nem lesz spontán.