Az udvarlás fontos része az ismerkedésnek, ne akarjuk megspórolni akkor sem, ha Sugar Daddy szerepre vágyunk.

Sok online társkeresésben résztvevő nő panaszkodik arra, hogy a férfiak úgy akarják „felszedni” őket, hogy azonnal szexképet küldenek, vagy szexuális tartalmú levelet írnak, mintha azt gondolnák, hogy ez a nőket valóban felizgatja. Márpedig az esetek 99,99%-ában a nők vagy kellemetlenül érzik magukat miatta vagy kinevetik az illetőt, esetleg még jelentik is a társkeresőnél, amely törölheti az adott profilt.

Az ördög tudja, miért gondolják még mindig annyian, hogy ezzel célt érnek, vagy kifejezetten azért csinálják, mert biztosak benne, hogy nem fognak célt elérni, vagyis saját magukat szabotálják… De ha nem is ennyire bumfordi és ostoba módon, azért sokan mások is úgy gondolják, hogy nincs szükség udvarlásra, ha egy nő már rászánta magát, hogy online kutasson partner után, főleg nem klasszikus társkeresőn, akkor legyen felkészülve a „durvább”, kevésbé cizellált megkeresésekre is.

Előbb-utóbb persze hozzászokik az ember, de attól még továbbra se fog tetszeni neki. A Sugar Babyk kapcsolatban gondolkodnak, ha nem is örök szerelemben, elvárják, hogy jól bánjanak velük, vagyis civilizáltan csevegni képes, úriemberként viselkedő férfiakat keresnek, akik számára az udvarlás, a finom flörtölés nem nyűg, hanem élvezet. Aki úgy hiszi, hogy tiszteletlenül lehet bánni a nőkkel, az nagyon nem jár jó helyen. Se egy ilyen társkeresőn, se bárhol másutt.

De valójában saját maga számára is szegényesebbé tesz minden kapcsolatot, aki pusztán a „lényegre” szorítkozik. Vagyis ő szexuális kapcsolatot akar, ezért úgy gondolja, hogy mindjárt az első levélben explicit szexuális tartalommal kell megörvendeztetnie a hölgyeket, akik vajon miért is „kényeskednének” annyira?

A kapcsolatnak azonban megegyezésen kell alapulnia, a beleegyezést azonban nem lehet ilyen módszerekkel elérni. Fel kell kelteni a nőben a vonzalmat és a férfiakkal ellentétben a nők nem attól éreznek hajlandóságot, hogy valaki felajánlja nekik: minden előzetes ismeretség nélkül, kompatibilitás híján is ágyba bújna velük csak azért, mert jól néznek ki. Vajon a pasi úgy gondolja, hogy a csinos nőknek nincs más választásuk, csak ő, aki ilyen „egyszerűen” fejezi ki magát?

Ha egy nő tesz direkt ajánlatot, akkor a férfiak is gyanakvással reagálnak, hiszen ahhoz szoktak, hogy létezik egyfajta udvarlási rituálé… Az állatvilágban is létezik, hát még az embernél. Erre vagyunk szocializálva, ezt tartjuk természetesnek és ezért is olyan visszatetsző, ha valaki fel akarja rúgni a szabályokat.

Miről árulkodik, ha egy férfi nem szeretne udvarolni, nem empatikus, nem használ eufemizmusokat (vagyis mindent a maga pőre valóságában jelenít és fogalmaz meg)? Árulkodik egyrészt lustaságról, másrészt igénytelenségről, harmadrészt fantáziahiányról. De kicsinyességről és a jólneveltség és a tisztelet hiányáról is. Lehet erre mentségeket keresni, de az ügy már abban a pillanatban elveszett, mielőtt bármi esély lett volna arra, hogy elkezdődjön.

Az udvarlás, a flörtölés nem nyűg, nem teher, hanem egy kapcsolat kialakításának fontos része. Egyfajta előjáték, amely jó esetben fokozza a vágyat, köteléket teremt, arra késztet, hogy egyre többet akarjunk megismerni a másik emberből. Ha mindez nincs, akkor mi oka lenne bárkinek xy és nem z mellett dönteni?

Ha nem adjuk bele az ismerkedésbe a személyiségünket, ha nem szánunk időt arra, hogy meséljünk önmagunkról és felfedezzük a másikat, ha nem fejezzük ki szavakkal, gesztusokkal, tettekkel a tetszésünket, akkor nem várhatjuk el, hogy különlegesnek találjanak. Közömbösek maradunk a másik fél számára. Egy közömbös, bennünket minimálisan sem ismerő, nem becsülő, tőlünk frászt kapó emberrel bújnánk ágyba? Hát, lehet, hogy van olyan, akit ez nem zavar, de annak talán nem ártana szakemberhez fordulnia.