Te mennyire vagy pontos? És mennyire szereted a tiszta helyzeteket? A megbízható partnereket? Vagy inkább azt találod izgalmasnak, ha sokat kell várni valakire?

Ki az, aki szeret várni? Ki az, akit nem idegesít, ha megvárakoztatják? Ősi szokás a kevésbé fontos embereket megvárakoztatni, a fontosabbakat meg azonnal fogadni, mert még a mechanikus órák előtti korszak előtt jóval pontosan tudta mindenki, hogy az időfaktor mennyire jelentős szerepet tölt be az emberi kapcsolatokban. És manapság sokkal kevésbé vagyunk felkészülve hosszú várakozásokra, mint valaha.

A társkeresésben, a Sugar viszonylatokban is ugyanolyan fontos, hogy ki mennyit is mire kénytelen várni, mint bárhol másutt. Mennyit várunk, míg megkapjuk az első érdemi levelet? Mennyit várunk egy-egy válaszra? Vagy telefonhívásra? Vagy csetkezdeményre? Mennyit várunk egy pozitív reakcióra, ha fotót küldünk? Mennyit várunk az első randira? Mennyit az első randin, ha valamelyikünk késik?

Mennyit kell várnunk egy kedves mosolyra, egy bókra, egy jó nevetésre, a pincérre, az életre, amit rendeltünk, az első érintésre, arra a kis jelre, amiből biztosak lehetünk abban, hogy igen, a partner is folytatni akarja? Vagy arra, hogy érjen már véget ez a nyomorult randi, mert annyira szánalmasra sikeredett?

A hagyomány azt diktálja, hogy az első randit követően a férfi napokig várassa a nőt, míg végre felhívja… Mert ettől a férfi egyrészt dominanciára tesz szert, másrészt a nő tépelődhet, hogy akkor most még időben van-e az a hívás vagy már úgyse következik be soha… Utálatos egy hagyomány. És manapság teljesen életszerűtlen is, főleg, ha a randit megelőzően egészen intenzív volt a kommunikáció. Minden annyira felgyorsult: nincs semmi indok arra, hogy egy éppen jól alakuló ismerkedést ilyen mesterséges módon szakítsunk meg.

Persze, fel lehet egy egyébként a folytatásra nyitott partner kíváncsiságát korbácsolni azzal, ha kicsit megváratjuk, de napokig teljesen felesleges. 24 óra szünet manapság már sokszor azt jelenti, hogy eltűntünk. Több napos hallgatás akkor is udvariatlan, ha nem akarunk folytatást. Sokkal jobb, ha kedvesen megírjuk, hogy inkább nem folytatnánk. Ha húzzuk az időt, hazug és kellemetlen kifogásokat kell előadnunk, amelyekről mindketten tudjuk, hogy ostobaságok. Akkor meg minek ezzel szórakozni?

Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, inkább folytassuk az ismerkedést és adjunk még egy esélyt második randi formájában: ezzel se várjunk sokat. Hiszen, ha húzzuk-halasztjuk, a partner elunhatja a dolgot és körülnézhet valaki más után.

A mesterséges várakoztatást sima manipuláció, még az is lehet, hogy meg akarjuk egy kicsit alázni a másikat, vagy az a cél, hogy elhiggye: nem is vagyunk annyira oda érte, mint valójában. Ettől aztán majd könnyebben foghatjuk meg? Ha ő is őszintén érdeklődik, akkor nem kell trükközni, ha meg nem, akkor minek az egész?

Egy Sugar kapcsolat általában kevésbé kaotikus, mint egy hagyományos, romantikus, tehát nagyobb szerepet kap a pontos tervezés, a feltételek tisztázása. Aminek az időfaktor meghatározása is része. Például, hogy hány randi legyen egy héten – ne kelljen túl sokat várni két alkalom között. Egy-egy lemondás is sokkal hosszabb várakozási időt jelent, és ha csak szeszélyből mondogatjuk le a találkákat, akkor azt érezhetjük a partnerrel, hogy nem fontos, hogy bármit meg lehet vele tenni. Persze, van, aki erre kattan, aki szereti kiszolgáltatni magát, de a legtöbben nem így éreznek.

Egy kiegyensúlyozott kapcsolatban fontos a megbízhatóság, a pontosság, az a tudat, hogy ha keresem a másikat, az nem fog hárítani, nem tűnik el, nem kell rá örökké várni.

A várakozásnak természetesen van pozitív hozadéka is: ha várni kell valamire, akkor az felértékelődik, de ismerni kell azt a mértéket, amikor a várakozás még kellemes izgalmat okoz, nem pedig állandó idegességet és szorongást. Várni egy életjelre, mikor az nem jön… Várni egy kedves szóra… Egy döntésre… Mindez egyáltalán nem egyszerű. Nem attól leszünk menők, ha az idő nyújtásán keresztül dróton rángatjuk a másikat és úgy manipuláljuk, ahogy nem szégyelljük.

A másik idejének tiszteletben tartása alapvetően pozitív tulajdonság, a semmibe vétele meg akkor is negatív, ha mindenféle mentséget keresnek rá a notórius késők, és akik nem szeretnek levelet írni meg begyulladt a hangszáluk, így sajnos nem áll módukban telefonálni. Legyünk kedvesek és udvariasak, és ne játsszunk egymás idejével!