Készüljünk fel az első randikra kérdésekkel - lehet, hogy szükség lesz rájuk, ha nem megy automatikusan az ismerkedés. Ha kipuhatoljuk, miről beszél a partner igazán szívesen, akkor kisebb az esély a zavaró csöndekre.

Akár online, akár offline találkozunk először valakivel, nehéz feladat úgy beszédbe elegyedni, hogy még alig ismerjük a másikat. Főleg, ha nem igazán nagydumás - bár akkor meg az lehet probléma, mert folyamatosan ő beszél, és sokszor számunkra érdektelen vagy a mélyebb megismerés szempontjából lényegtelen dolgokról. Ráadásul léteznek kifejezetten rejtőzködő típusok, akik semmiféle lelki jellegű kérdésre nem akarnak válaszolni, mert azt gondolják, hogy a gondolataik nem tartoznak senkire. 

De ha már eljutottunk a randihelyzetig, akkor az illető valamilyen szinten nyitott felénk, tehát jól irányzott kérdésekkel azért sikerülhet közelebb kerülni hozzá. Persze abban az esetben, ha az első-második benyomás pozitív és nem gondolunk mindjárt a menekülésre. 

Ha nehezen húzható ki információ az illetőből, akkor próbáljuk kideríteni, pontosan mivel foglalkozik, és miért pont azzal. Hogyan került a jelenlegi pozíciójába, elégedett-e a helyzetével, mit szeretne még elérni. A férfiak szinte mindig nagyon szívesen beszélnek arról, amivel foglalkoznak, még azok is, akik egyébként hallgatagok. Ha a szívüknek kedves témákról faggatjuk őket, akkor hajlandóak lesznek majd más témákról is beszélni. 

Sok nő is szeret a munkájáról csevegni, de ha egy Sugar Babyt akarunk szóra bírni, lehet, hogy jobb az emberi kapcsolatok felől közelíteni. A nők általában szívesen mesélnek a családjukról, barátaikról, és az érzelmeiket se rejtik annyira véka alá. Nem feltétlenül első randis téma, de azért meg lehet kockáztatni az exek kérdését is. Van, akinek nem esik rosszul, ha exek is szóba kerülnek, ebben a tekintetben a Sugar világ azért jóval nyitottabb, mint a hagyományos randizós univerzum. 

A munkán, magánéleten kívül szóba hozhatjuk a lakóhelyet is: miért pont ott lakunk, ahol, előtte hol laktunk, mit szeretünk a jelenlegi környezetünkben és mit nem... Hová járunk pihenni, nyaralni, szeretünk-e egyedül utazni, vagy csak társaságban... Mit értékelünk igazán az életben, hol szeretnénk lenni 5-10 év múlva, mlyen hosszú távú terveink vannak... Ez utóbbi sokat elárulhat az ileltő prioritásairól, illetve a realitásérzékéről is. 

Vannak, akik azt javasolják, hogy negatív kérdéseket is tegyünk fel: mitől félünk legjobban, mi volt a legkellemetlenebb élményünk, mikor sírtunk legutóbb, és így tovább... Persze, ezek a kérdések segítenek a megismerésben, de szerintem teljesen elrontják egy randi hangulatát. Ráadásul tenyérbemászóak és túl koraiak, hiszen azt várjuk a másik embertől, hogy szolgáltassa ki magát nekünk, pedig nem is ismer. A félelmeinkről, gyengeségeinkről csak a legközelebb állókkal beszélünk, és azokkal se akármikor. 

Előfordulhat, hogy a kérdéseinkre semmitmondó válaszok érkeznek, hogy úgy látjuk, a másiknak nincs is igazán mondanivalója, vagy csak zárkózott, és nem akar nyilatkozni. Van, aki meg mindig visszakérdez, és úgy próbál kifaggatni, hogy közben önmagáról nem is árul el semmit. 

És persze gyakran megesik, hogy a válaszok nem tetszenek, mert olyan személyiséget mutatnak számunkra, akihez nem tudunk vonzódni. Ilyenkor elég hamar elmegy a kedvünk a továbbiaktól, legjobb, ha nem húzzuk egymás idejét. Persze sokszor már a levelezés fázisában kiderül, mennyire nem pendülünk egy húron valakivel, de előfordul, hogy a levelek alapján még szimpatizáltunk, személyesen meg már nem vagyunk rá képesek. 

Csak akkor mondjunk igent egy második randira, ha az első legalább beszélgetés szintjén jól ment, ha komfortosan éreztük magunkat.