Nagyon sokszor láttam már olyan online társkeresőket, akik teljesen tanácstalanok voltak levelezésnél vagy cset közben, ugyanis nem tudták, mit kérdezhetnének valakitől, akit még sose láttak. Vagy legfeljebb egy-két fotót láttak róla, de szinte semmit nem tudnak a hátteréről. Főleg férfiak tudnak beleesni abba a hibába, hogy a nőtől várják a témafelvetést, vagy olyan direkt kérdéseket tesznek fel túl korán, amelyek ízléstelennek hatnak, mert ahhoz, hogy ezekre válaszoljunk, minimálisan ismernünk kell a partnert.

 

Kezdjük azzal, hogy mit ne kérdezzünk első körben: konkrét szexuális tartalmú kérdésekkel ne rontsunk ajtóstul a házba. Indítsunk kicsiben, mintha a való életben találkoznánk. Egyes nők elmesélése szerint egyébként ha a férfiakat szembesítik bizonyos nők azokkal a módszerekkel, amelyekkel ők bírnak előállni, akkor a nagy macsók is megriadnak. Ha egy szórakozóhelyen egy pasi által itallal megkínált nő mosolyogva megkérdezi a férfitól, hogy miért nem mennek rögtön szobára, a pasi szinten biztos, hogy képtelen lesz teljesíteni az ágyban. Mert a flört, az egymás kerülgetése, a násztánc kell ahhoz, hogy eljussunk egy bizonyos pontig. Ezt az utat nem lehet megspórolni, vagy ahhoz nagyon tudatmódosított állapotban kell lenni. Nos, a levelezésnél még az alkohol se segít.  

 

Kerüljük az olyan banális kérdéseket is, hogy „Most mit csinálsz éppen? (Veled csetelek.) „Mi van rajtad?” (Egy farmer és egy póló, mi lenne itthon, főleg karantén idején.) Ugyancsak roppant idegesítő úgy beköszönni, hogy szmájli, szmájli, hogy vagy? Mizu? Milyen volt a napod? Lehet, hogy jó a szándék, de az ilyesmi senkit nem dob fel. Ha a lány már akkor unatkozik, mikor elkezdjük a csevegést, az nagyon nem jó.  

 

Akkor mi az ördögöt kérdezzünk mégis? Olyasmit, ami váratlan, vicces és amin szinte biztos nem lehet megsértődni. Merthogy nem vájkál intim dolgokban, de nem is túl felületes. Elővehetnénk akár a 37 híres kérdést, amitől bárkibe bele lehet szeretni (persze egy frászt, nyilván csak az esetek igen kis százalékában eredményes a kérdőív), de olyasmiket is eljátszhatunk még az elején, hogy hol lennél most legszívesebben, hová akarsz utazni, ha végre megint lehet, melyik a kedvenc éttermed és miért, milyen filmeket szeretsz, könyvmoly vagy-e, milyen zenét hallgatsz és még bőven lehetne folytatni a sort. 

 

Ha találunk közös pontot, olyan filmet, amit mindketten láttunk, könyvet, amelyet olvastunk, videójátékot, amelyhez valamelyest értünk, akkor már ennek a nyomán kérdezhetünk tovább. Annak, aki szereti a sci-fit, feltehetünk olyan kérdést, hogy Star Wars vagy Star Trek, aki a szuperhősökért rajong, attól megtudakolhatjuk, melyik szuperhős lenne legszívesebben, és így tovább. Mindig olyan témát válasszunk, amely igazán érdekli a partnert, és amelyhez mi is értünk valamennyire. Ne erőltessünk csak bennünket érdeklő dolgokat és olyanokat sem, amiről fogalmunk sincs. Ne játsszuk el, hogy érdekel valami, mert be akarunk vágódni...

 

Ha esetleg nem találunk semmilyen közös témát, vagy a partner annyira nem kommunikatív, hogy semmire nem harap rá, akkor lépjünk tovább. Nincs az a nagyszerű test és csinos pofi, amely ellensúlyozni tudná, hogy halálra unjuk magunkat egy nő vagy épp férfi mellett. Egy alkalom még elviselhető talán, de a Sugar nem alkalmi dolgokról szól, tehát nagyon is fontos, hogy tudjunk miről beszélni. Hogy élvezzük egymás társaságát. Még mielőtt bármi mást tennék, ezt fedezzük fel: van-e mondanivalónk egymás számára, hasonló-e a humorunk, ahogy levelezünk, egyre többre vagyunk kíváncsiak és egyre több a közlendőnk, vagy épp ellenkezőleg, alig szenvedjük ki magunkból a szavakat? 

 

Nagyon nem mindegy...