Mindenki látott már profi csábítókat... Vajon mennyire kell tartanunk tőlük, ha Sugar kapcsolatra vágyunk?

Nemrégiben olvastam valahol egy cikket, amely azt fejtegette, hogy óvakodnunk kéne azoktól a potenciális partnerektől, akik „túlságosan” tapasztaltaknak tűnnek a randizás terén. Vagyis nem bénáznak, magabiztosak, a megfelelő dolgokat mondják a megfelelő pillanatban és könnyen levesznek a lábunkról.

A cikk írója persze elsősorban azt vette figyelembe, hogy ha valaki házasság vagy kizárólagos kapcsolat céljából keres partnert, akkor ez miért nem annyira előnyös, de a Sugar világban teljesen másról van szó, így a sárm, a könnyedség, a kényszermentes, kellemes közeledés nem hogy ijesztő, hanem éppen kívánatos dolog.

A nők álma egyébként is az, hogy olyan férfit találjanak, aki elég tapasztalt és dörzsölt ahhoz, hogy levegye őket a lábukról, akinek már elég nővel volt dolga ahhoz, hogy ne rökönyödjön meg azon, hogy nem mindenkinek vannak ugyanolyan igényei és elvárásai az ágyban... Ugyanakkor abba sokan nem szívesen gondolnak bele, hogy mennyi különböző kaland és hosszabb kapcsolat kell ezeknek a képességeknek a megszerzéséhez.

Ugyanígy a férfiak is arról álmodoznak, hogy a partnerük gyorsan megtanulja, mit élveznek, nem szégyellős és belevaló, de persze ehhez is az kell, hogy a hölgynek legyenek előzetes tapasztalatai, és nem egy-kettő, hanem annál jóval több. Noha egyeseknek tényleg bejön, ha valakit ők taníthatnak meg mindenre, a legtöbb férfi nem erre vágyik, főleg nem egy szerető tekintetében. Olyan meg általában csak a regényekben létezik, hogy a nők mindent tudnak az első együttlétkor, ami persze tökéletesen sikerül és azonnal szimultán elélveznek egymástól.

Ha tényleg élvezetes kapcsolatra vágyunk, akkor olyannal randizni, akinek ebben van gyakorlata és aki tudja, mikor mit érdemes mondani, tenni, hogyan érdemes öltözni, mozogni, stb., kifejezetten élvezetes. Nyilván nem várhatunk tőle örök hűséget, de nem is erre „szerződtünk”, hanem arra, hogy élvezzük egymás társaságát, az ilyen „játékossal” pedig ez sokkal egyszerűbb.

Persze az is igaz, hogy az egyáltalán nem olyan kellemes, ha valakinek maga a hódítási folyamat a játéka, és amint „megszerezte” a másikat, elunja magát és új áldozat után néz. Főleg, ha a hódító tényleg annyira profin alakítja a szerepét, hogy elhisszük neki: csak mi létezünk a számára. Éppen ezért sokkal kevésbé veszélyes az olyan ember, aki nyíltan vállalja, hogy nem monogám és nem szeretett belénk halálosan az első pillanatban, mint az, aki tökéletesen alakítja a szerepét a siker érdekében.

A legsármosabb, legszívtipróbb pasik vagy nők általában szívfájdalmat okoznak, bár amikor ilyenbe botlunk, nagy valószínűséggel nem tudunk neki ellenállni és olyasmiket is megteszünk csak azért, hogy a kedvében járjunk, amin később magunk is csodálkozunk. Noha viszonylag könnyen felismerhetők annak a jelei, hogy egy narcisztikus ember vetette ki ránk a hálóját, annyira el tudnak kábítani, hogy önmagunkat is becsapva reménykedni kezdünk: majd mi megváltoztatjuk, majd bennünket tényleg fog szeretni. De ez persze nem következik be.

Vagyis van a könnyedségnek, „profizmusnak” olyan szintje, ami már tényleg gyanús és ha nem akarunk sérülni, akkor jobb, ha óvatosak vagyunk vele, de a kezdeti, lelkesedős szakasz annyira feldobja az embert, hogy nehéz nemet mondani. Olykor még a szívfájdalom is megéri, ha volt 1-2 izgalmas, kissé bizarr hónapunk, de fontos, hogy utána ki tudjunk józanodni és ne nyalogassuk a sebeinket túl sokáig. Ha tudatosan megyünk bele, és nem beszéljük be magunknak, hogy mi leszünk a kivétel, aki miatt majd megváltozik az illető, akkor kevésbé lesz fájdalmas, mikor elhagynak.