Kinek mondjuk el, hogy Sugar életmódot élünk, és ki elől titkoljuk inkább? Ha úgy döntünk, hogy elmondjuk, miképp tegyük meg ezt? Néhány tipp azoknak, akik a bizalmukba fogadnák családjukat és barátaikat.

A család és a barátok szeretik tudni, hogy van-e partnerünk, és hogy ki az... Főleg fiatalokra igaz, hogy a szüleiket, testvéreiket, haverjaikat izgatja a téma – idősebb korban sokkal könnyebb diszkrétnek lenni, ha nem akarunk mindent a rokonaink, ismerőseink orrára kötni.

Mivel a téma nem könnyű, és indulatokat kelt, egyáltalán nem lesz egyszerű előállni azzal, hogy a Sugar világ részei vagyunk, sőt, úgy is dönthetünk, hogy az egészről nem beszélünk – ezt persze leginkább akkor tehetjük meg, ha a szülőhelyünktől távol élünk, és még esély sincs arra, hogy valahol összefussunk az ismerőseinkkel, mikor éppen a partnerünk oldalán sétálgatunk kézen fogva, vagy ennél kompromittálóbb helyzetben leledzünk.

Nagyvárosban sokkal könnyebb titkolózni, mint vidéken, és a nagyon intenzív családok elől sokkal nehezebb rejtegetni a kapcsolatunkat, mint ha távolságtartóak a családtagjaink, és nem folynak bele napi szinten az életünkbe.

Amennyiben úgy döntünk, hogy beavatjuk a családot, ismerősöket, akkor is jól válogassuk meg, hogy kikkel osztjuk meg az információkat, és hogyan mondjuk el.


1. Tervezzük meg a coming out-ot!

Ne vágjunk bele meggondolatlanul, hirtelen felindulásból! Alaposan gondoljuk át, milyen kérdéseket kaphatunk, és milyen válaszokat tudunk adni ezekre. Nem feltétlenül pont azok a kérdések fognak elhangozni, amelyekre számítunk, de jellegükben hasonlóak lesznek. Kellemetlen kérdésekre és kritikára is készüljünk fel. Ha azonban valakiről tudjuk, hogy nem igazán kíváncsi, és a kérdéseivel is csak sértegetni akar, akkor bele se kezdjünk a dialógusba, mert abból csak sértődés lesz.


2. Legyünk őszinték – de válogassuk meg, kinek mit mondunk el!

Döntsük el, hogy kivel milyen részletességig osztjuk meg a randizási szokásainkról, esetleg már létező kapcsolatunkról szóló információkat. Azt se feledjük, hogy a Sugar partnerről egyáltalán mit mondhatunk el másoknak – mielőtt nagyon belemerülnénk a témába, ezt beszéljük meg vele.

Mi ismerjük a családtagjainkat és barátainkat, körülbelül azért el tudjuk képzelni, ki mennyire pletykás, ki tud titkot tartani, vagy diszkréten viselkedni, és ki nem. Ha szükségét érezzük, kérjük meg azokat, akiket bizalmunkba fogadunk, hogy ne kürtöljék szét mindenütt, milyen jellegű a kapcsolatunk. Sokan vannak, akik ilyen-olyan okokból kifolyólag elítélik az életstílusunkat, és senkinek nincs rá szüksége, hogy ujjal mutogassanak rá. Persze olyanok is vannak, akik egy vállrándítással elintézik a kritikákat és nem törődnek azzal, ki mit gondol vagy pletykál róluk.


3. Magyarázzuk el, miben áll valójában a Sugar életmód!

Sokan azért ellenzik ezt a fajta kapcsolati formát, mert negatív sztereotípiákkal van tele a fejük, és igazából nem is tudják, mit jelent a Sugar világ. Magyarázzuk el, hogy mi hogyan látjuk, és mennyire más a valóság, mint amit a vérmesebb ellenzők állítanak. Ne nagyon használjunk Sugar szlenget, mert az inkább bezavar, és elidegenít.

Ha ugyanazt a valóságot más kifejezésekkel írjuk le, lehet, hogy sokkal könnyebben elfogadják kapcsolatunkat a rokonok, barátok is, mint ha számukra idegen fogalmakat használunk. Ha elmeséljük, hogy egy sikeres, középkorú üzletemberrel randizunk vagy éppen egy csinos, fiatal partnerrel járunk, azt könnyebb megérteni és elfogadni, mint ha idegen szavakkal dobálózunk.


4. Ne érezzük úgy, hogy bárkinek is elszámolással tartozunk!

Nagykorú felnőttként úgy szervezzük a szerelmi életünket, ahogy akarjuk. Ne hagyjuk, hogy ebbe bárki beleszóljon! Persze, érdemes meghallgatni különböző véleményeket, akár még vitatkozni is jó, de ne hagyjuk, hogy sarokba szorítsanak! Sokan szeretnek mások magánéletébe beleszólni, főleg, ha ők maguk boldogtalanok, és elégedetlenek... De nincs joguk meghatározni, hogy mi hogyan éljük az életünket. Legyünk bátrak és álljunk ki magunkért!

Ha pedig úgy döntenénk, hogy hallgatunk a kapcsolatunk jellegéről, azért se érezzük rosszul magunkat, szívünk joga eldönteni, hogy kit avatunk be és kit nem.