Képesek vagyunk egy intimitást is tartalmazó kapcsolatot úgy megélni, hogy tudjuk: az csak bizonyos időre vagy bizonyos fajta tevékenységekre korlátozódik, nem nőhet az égig, nem várhatunk tőle egybeolvadást, szerelmet?

Az emberek nagy része úgy áll neki az ismerkedésnek, bármilyen jellegű kapcsolatot is szeretne, hogy csupa pozitív dologra vágyik: jókedvre, szórakozásra, melegségre, biztonságra, bizalomra, arra, hogy elfogadják olyannak, amilyen. Viszonylag kevesen utaznak kifejezetten a drámára, a könnyekre, a szenvedésre. Mégis rengetegszer találkoznak vele.

Hiszen az erős érzelmek, az erős vágy, az elfogadás igénye magában hordozza a visszautasítás kockázatát is, illetve azt, hogy olyasvalakiben váltunk ki erős érzelmeket, aki nekünk annyira nem tetszik, és valakit elutasítani sem könnyű műfaj. De hogyan kerülhetjük el a drámát, amikor valakivel intim és tartós kapcsolatot építünk, ha közben ezt a kapcsolatot bizonyos keretek közé szorítva képzeljük el?

Egy ilyen kapcsolat kialakításához és működtetéséhez szükség van némi önfegyelemre és racionalitásra. Mielőtt belevágnánk, illene átgondolnunk, hogy rendelkezünk-e ezekkel a tulajdonságokkal. Akár Sugar Daddyként, akár Sugar Babyként: képesek vagyunk egy intimitást is tartalmazó kapcsolatot úgy megélni, hogy tudjuk: az csak bizonyos időre vagy bizonyos fajta tevékenységekre korlátozódik, nem nőhet az égig, nem várhatunk tőle egybeolvadást, szerelmet, és így tovább?

A férfiak sokkal hajlamosabbak becsapni önmagukat azt illetően, hogy valami mennyire hat az érzelmeikre, mint a nők. A nők nagy része folyamatosan reflektál a saját érzelmeire, nem tagadja a létezésüket, a neveltetése is olyan, hogy jobban teret adhat ennek, míg a férfiakat a hagyományos nevelés szinte elzárja a saját érzelmeiktől, így sokkal kisebb rezilienciával rendelkeznek, mint a nők többsége. Magyarul: irracionálisabbak tudnak lenni és kevésbé jellemző rájuk az önismeret az életnek ezen a területén.

Ezt például abban lehet észrevenni, ha valaki esküdözik arra, hogy ráérő idő tekintében meg tudja oldani, hogy kapcsolata legyen egy nővel, noha a tények ennek ellentmondanak: egyszerűen túl messze élnek egymástól, a pasi munkája és/vagy a családja túl kevés szabadidőt enged neki… De a nő mégis annyira tetszik neki, hogy a józan észről megfeledkezve álmodozni kezd a viszonyról, amelynek egyébként nincs realitása.

Vagy elhiteti magával, hogy képes tárgyilagosán kezelni egy Sugar kapcsolatot, képes elfogadni, hogy a Sugar Babynek több partnere is van, esetleg együtt él a barátjával, de mire észbe kap, már féltékenységi jeleneteket rendez, mert emocionálisan nem állt készen egy ilyen helyzetre, csak fogalma sem volt róla, miként hat rá, amíg meg nem tapasztalta.

Bármennyire is szeretnénk drámamentes kapcsolatokat, kevés az olyan ember, aki megúszná a drámákat. Még ha ő maga racionálisan is közelít a dolgokhoz (vagy csak bizonyos esetekben enged az érzelmeinek), a vele találkozó partnerek között biztos bőven lesz olyan, akit elragadnak az érzelmei és ezt különböző formában nyilvánítja majd ki.

Az is igaz, hogy teljesen hideg fejjel kapcsolatot folytatni valakivel nem igazán élvezetes. Ha nem érzünk egymás iránt semmit, akkor minek legyünk együtt? Nyilván kellemes egy szép nővel / sármos férfival időzni, de hamar unalmassá válik, ha nincs közös témánk, ha nem érdeklődik irántunk és bennünket sem foglalkoztat, mit csinál, mikor nem vagyunk együtt. Tehát valamennyi emberi érzelem, melegség, biztonságérzet kell ahhoz, hogy tényleg kellemesen teljen az idő. A probléma inkább az arany középút megtalálása. És az, hogy erre mindkét fél egyformán törekedjen.

Ha az egyik fél sokkal többet akar, mint a másik, akkor nem fog működni a kapcsolat. Ha nem tudjuk magunkat szabályozni és hagyjuk, hogy elragadjanak a vágyaink, indulataink, szenvedélyeink, akkor nem való nekünk a Sugar, hiszen nagyobb teljességre vágyunk, mint amit itt kaphatunk.

Persze legtöbbször pont azok nem hallják meg ezeket a tanácsokat, akikre leginkább vonatkoznak, hiszen az önismerethez is jó adag racionalitás kell. Fel kell mérnünk, hogyan viselkedtünk korábbi kapcsolatainkban és mi siklott félre. Volt már olyan, hogy elragadtattuk magunkat? Hogy nem akartuk elfogadni a nemet? Hogy erőszakoskodtunk? (Még ha nem is fizikai kényszer alkalmazásával.)

A drámamentes Sugar akkor lesz lehetséges, ha minden résztvevő rendelkezik önfegyelemmel és önismerettel és képes szabályozni az impulzusait. A jó hír az, hogy ezekben a dolgokban mindig lehet fejlődni, viszont tudomást kell vennünk arról, hogy vannak problémáink és meg kell keresnünk a számunkra megfelelő módszereket.