Hol végtelennek látszik a választék és a világ királyának / királynőjének érezhetjük magunkat, hol olybá tűnik, mintha alig létezne valaki, aki egyáltalán szóba jöhet a számunkra. 

Reménykedni kezdünk, ha végre elindul egy levelezés és kezdetben megvisel, ha félbeszakad, vagy olyanba botlunk, aki megbánt. Aztán hozzászokunk, hogy nem kell mindent komolyan venni, megtanuljunk kiszűrni, kivel érdemes beszélgetni és mit érdemes mondani. (Persze, ha eljutunk ebbe a fázisba, mert nagyon sokan már előtte bedobják a törölközőt.) 

Végre élőben is találkozunk valakivel és ezt hatalmas lépésként éljük meg. Aztán rájövünk, hogy nem is volt érdemes rászánni az időt. Később arra jövünk rá, hogy érdemes volt, mert ebből is tanultunk valamit. 

Hozzászokunk az első randikhoz, már kevésbé visel meg a kudarc. Bénázunk, a partnerek is bénáznak, sokszor nem értjük, miért alakul olyan rosszul egy-egy randi. Máskor azt nem értjük, miért nincs folytatás, ha szerintünk jól sikerült az első alkalom. Vagy nem tudjuk igazán megmagyarázni, miért nem akarunk folytatást és borzasztó kínosan érezzük magunkat, hogy el kell utasítanunk valakit. Néhányan persze semmitől se érzik magukat kínosan. 

Belekeveredhetünk átverős sztorikba, találkozunk sérült, személyiségzavaros emberekkel, elkezdünk lelkesedni valaki iránt, aki csak kihasznál... 

Vagy csak pörgetjük a fotókat és úgy tűnik, mindig ugyanaz a fajta ember kerül elénk, pedig azt hittük, a választék végtelen. A választék persze csak elméletben végtelen, de ha mindig hasonló partnerekre találunk, az azért van, mert ilyenek a beállításaink és olykor szándékaink ellenére sem tudunk másfelé nyitni. 

Időszakonként ki is éghetünk... Úgy érezhetjük, elég volt a próbálkozásból, a nézelődésből, a sorozatos kudarcokból. Nem nekünk való az egész. Inkább ismerkedünk élőben. De ha pont Sugar kapcsolatot keresünk, akkor ez még nehezebb lesz élőben, mint bármilyen más jellegű ismerkedés. Persze, mehetünk konzum irányba, ott meg bizonyos dolgokat nem fogunk megtalálni azokból, amelyeket a Sugarban kerestünk. 

Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy elegünk van a társkeresésből és egy ideig érdemes szünetet tartani? 

- Ha a keresés egyfajta kötelező feladatként, munkaként jelentkezik, és már rosszul vagyunk, ha rágondolunk. 
- Ha kezdünk antipátiát érezni az ellenkező nem iránt (amennyiben heterók vagyunk, persze).
- Ha úgy érezzük, semmilyen mondanivalónk nincs a lehetséges partner számára és csak húzzuk az időt, mikor válaszolni kéne. 
- Ha százszor inkább maradnánk otthon, mint elmenjünk egy első randira. 

Akármilyen pozícióból keresünk társat, akár Sugar Babyként, akár Daddyként vagy Mommyként, ne tegyük, ha nincs hozzá igazán kedvünk. Ha épp betelt a pohár, akkor ne erőltessük a dolgot, mert ezzel se önmagunknak, se a potenciális partnereknek nem teszünk jót. Ilyenkor inkább hibernáljunk, esetleg töröljük magunkat, bármikor újra visszatérhetünk, kezdhetünk új profillal... Csakis akkor érdemes keresni, ha ez lelkesít, energiával tölt fel, pozitív élményeket ad. Erőltetni semmiképp nem érdemes.