Milyen lehet egy titkos szerelmi kapcsolat egy nagy cégnél és milyen problémákba ütközhetünk, ha a kedvesünk sokkal feljebb van a hierarchiában, mint mi magunk?

A Netflix 2017-ben kezdődött The Bold Type című csajos sorozatában remek példát láthatunk arra, milyen problémákhoz vezethet, ha egy fiatal pályakezdő és egy befutott vezetőségi tag egymásba szeretnek és titkos kapcsolatba kezdenek. Az USA-ban ezeket a kapcsolatokat vállalaton belül igen szigorúan szabályozzák, és ha kifejezetten tilosak (éppen azért, hogy a szexuális zaklatásnak még a gyanúja se merülhessen fel), akkor a kiderülésük komoly következményekkel járhat.

A sorozatban a 25 éves Sutton kikezd a nála 15 évvel idősebb igazgatósági taggal, a vállalat fő ügyvédjével, Richarddal: először csak forró kalandnak néz ki az egész, de aztán egyre komolyabb érzelmek szövődnek kettejük között. Mivel a céges policy teljesen tiltja az ilyesmit, állandóan tilosban járnak. Csak Sutton két legjobb barátnője tud a kapcsolatukról, egyébként vigyázniuk kell, hol mutatkoznak együtt: például a Central Parkban kézen fogva is mernek sétálgatni, de az irodaépület közelében már nagyon óvatosnak kell lenniük.

Nem igazán Sugar kapcsolat ez, legalább is nem deklaráltan, de bizonyos dolgok mégis arra emlékeztetnek. Sutton kínosan ügyel arra, hogy a munkahelyén csak a tehetsége és szorgalma alapján érvényesüljön, de azért nem árt, ha néha hátszelet kap, elég, ha csak nem nyilvános információk képében, amelyekkel titkos szerelme egyengeti a karrierjét. Persze, ügyes és dolgos lány ő, de álmai állására elvileg nem jelentkezhetne egy bizonyos főiskolai végzettség nélkül, illetve még azt se tudná meg, hogy egy adott állás megüresedett... 

Richard elég jól bírja a titkolózást, de Suttonnak egyre kínosabb, hogy sose mehet sehová nyilvánosan a férfival, céges bulikon úgy kell tenniük, mintha idegenek volnának egymás számára, a liftben lopott csókokat váltanak csak és állandóan félniük kell a lebukástól. Noha Richard hajlandó engedményeket tenni, még a lány barátnőit is meghívja magához, hogy vacsorázzanak egyet (amiből kész katasztrófa lesz, mert a huszonéves csitrik elviselhetetlenül hülyén viselkednek), Sutton végül úgy dönt, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője, és bármennyire is megszakad a szíve, inkább szakít a férfival. 

Mivel a következő pasija is a főnöke (csak egy kisebb főnök), és vele rögtön az első félrevonulás alkalmával lebukik, botrány kerekedik az ügyből, és attól fogva irigy kollégái folyamatosan azon élcelődnek, hogy a lányt csak azért favorizálják, mert ki tudja, kivel feküdt már le a cégnél, nem pedig a tehetsége miatt. Ezért Sutton már akkor se hajlandó visszamenni Richardhoz, amikor az eléri, hogy a céges szabályozás megváltozzon, és be lehessen jelenteni a HR-nél, ha két ember romantikus / szexuális kapcsolatot létesít. A lány szerint, ha hivatalosan is felvállalnák, hogy Richard a pasija, élete végéig mindenki azzal vádolná, hogy a szakmai sikereit a férfiak segítségének köszönheti. 

Noha megoldást jelenthetne, ha egyikük más céghez menne át, erre akkor egyik fél sem hajlandó: inkább feláldozzák az egymás iránti érzéseiket, a karrierjük fontosabb. 

Persze nem is lenne ez igazi sorozat, ha rögtön az első vagy a második évadban sikerülne minden akadályt legyőzniük. Annyi elég hozzá, hogy a negyedik évadban aztán összeházasodnak, de ennél többet nem akarok spoilerezni. 

A történetnek az a része mindenképpen tanulságos, milyen lehet egy titkos szerelmi kapcsolat egy nagy cégnél és milyen problémákba ütközhetünk, ha a kedvesünk sokkal feljebb van a hierarchiában, mint mi magunk. (Vagy éppen fordítva.) Egyébként a sorozat másik nagy erénye, hogy fontos témákat jelenít meg, olyanokat például mint: szexuális zaklatás, menstruációs szégyen és szegénység, orgazmus színlelése, leszbikus kapcsolatok, nem monogám kapcsolatok, és így tovább. Teszi mindezt gyönyörű környezetben és vérprofi tálalásban.