Előfordul, hogy egy Sugar partner egy régi szerelmet próbál újraélni fiatal kedvesével. Olykor félig-meddig tudatosan, máskor még csak észre sem veszi, mi történik. De kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba.

Vannak, akik mindig ugyanolyan emberekbe szeretnek bele. Mintha klónoznák a partnereiket: lehet, hogy egész életükben csak egyetlen szerelmük volt igazán, és őt keresik mindenki másban, vagy csak egy típusra buknak, akkor is, ha az újra és újra boldogtalanná teszi őket. Egy Sugar Baby vagy Boy is kerülhet olyan helyzetbe, mikor a partnere fiatalkori szerelmi történetét szeretné vele átélni. 

Ez főleg akkor gyanús, ha kiderül, hogy a Sugar Daddy vagy Mommy tudatosan vagy önkéntelenül olyan embert választott, aki fizikailag nagyon hasonlít valamelyik exére. Vagy akár többre is. Lehet, hogy észre sem veszi, mennyire, és csak egy külső szemlélőnek szúr szemet. Már, ha van olyan, aki előtt felvállalja a Sugar kapcsolatát. 

Az persze nyilvánvaló, hogy egy jóval fiatalabb partner és egy teljesen más ember nem helyettesíthet senkit a múltból. Bármennyire is kapaszkodna az illető az illúzióba, bármennyire is szeretné újraélni ifjúkorát, úgy érezni magát, mint egykor, nem fog sikerülni. És nem csak azért, mert a partner más, hanem azért is, mert ő sem ugyanaz, aki egykor volt. Hogy is lehetne, húsz-harminc évvel később ugyanaz? Közben rengeteg mindent élt át, csalódott, újrakezdett, veszteségeket szenvedett, bölcsebbé vált. 

A legtöbbünk édes-bús nosztalgiával tekint vissza a saját fiatalságára, vágyik vissza bizonyos hangulatokba, és hajlamosak vagyunk arról is megfeledkezni, hogy akkor nem is volt annyira klassz minden, mint ahogy ennyi idő elteltével tűnik. Ha fiatalon nincstelenek voltunk és a karrierünk elején bukdácsoltunk még, akkor nyilván nem szeretnénk ugyanoda visszatérni: a korunknak és rengeteg munkánknak köszönhetően elért pozíciónkat, tudásunkat, tapasztalatunkat nem adnánk oda cserébe semmiért. Olyat még nem hallottam, hogy valaki azzal az aggyal szeretne visszamenni huszonéves korába, mint amilyen akkor volt neki. Persze, jó lenne újra fiatalnak lenni, de csak úgy, ha már mindazt tudnánk, amit ma tudunk. 

Ugyanakkor mihez kezdhetnénk ezzel a sok tudással fiatalon? Koravének lennénk és úgyse venne komolyan senki - mert nem hinnék el, hogy valóban azoknak az ismereteknek a birtokában vagyunk, amelyeket csak az idő múlásával lehet megszerezni. 

Persze ezek racionális megfontolások, érzelmileg ettől még vágyhatunk arra, hogy újra átéljünk valamit, amitől boldognak éreztük magunkat. Hogy újra olyan végtelenjen tűnjön az előttünk álló élet, tele lehetőségekkel és izgalmakkal. Lehet, élvezetes látni egy mai fiatal lelkesedését és naivitását - bár a fiatalok egyre kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy naivak legyenek. 

Sugar Babyként sem könnyű úgy megélni egy kapcsolatot, hogy annak valamely pontján ráébredünk, valaki mást helyettesítünk. Nyilván nem mindig derül ez ki, de amikor egy partner túlságosan is sokat beszél az exéről, vagy azért, hogy dicsérje, vagy azért, hogy szidja, azért elég könnyű kitalálni, hogy még nincs rajta túl. Még nagyon is kötődik hozzá érzelmileg. Akár negatív módon, a frusztráltságát nem tudván elengedni. 

Ritkán alakul úgy az ilyen történet, hogy senki ne sérüljön. Hiszen mindenki azt szereti, ha önmagáért vannak vele és nem valaki mást helyettesít. Ennek ellenére ideig-óráig azért működhet egy ilyen kapcsolat, mert az idősebb fél mindent meg fog tenni azért, hogy meggyőzze magát, igenis vissza lehet hozni a fiatalságot. És igenis van jobb verziója annak az exnek, akivel elromlottak a dolgok. Vagy, hogy ő lett annyival bölcsebb, hogy ezúttal működjön a kapcsolat.