Gyakran mondják, hogy egyesek azért nem találnak maguknak partnert, mert túl válogatósok. De így van-e ez a valóságban? És mi vonatkozik a Sugar világra?

Mondták már rád, hogy válogatós vagy? Megrovó vagy elismerő hangsúllyal? És te annak tartod magad? Ha igen, ez bosszantó vagy örömteli számodra? Akadályoz vagy kifizetődik? Ezáltal messzebbre jutsz vagy kihagysz lehetőségeket?

Mint mindenben, ebben a kérdésben is az arany középút ajánlatos és persze nem árt, ha tisztában vagyunk saját lehetőségeinkkel és határainkkal. Válogatnunk mindenképpen kell, hiszen mindenki nem fog tetszeni, akárkivel nem fogjuk élvezni az együtt töltött időt, tehát maga a tény, hogy válogatunk, természetes és elkerülhetetlen. De nem mindegy, hogy ezt milyen kritériumok alapján tesszük.

Ahhoz, hogy a válogatós hozzáállás a hasznunkra váljon, először is azt kell tudnunk, hogy mi mit tudunk és mit akarunk nyújtani egy Sugar kapcsolatban. A két dolog nem jelenti ugyanazt. Lehet, hogy elméletben többet tudnánk nyújtani, de nem akarunk olyan sokat, vagy többet szeretnénk, mint amennyire a valóságban képesek vagyunk. Az első lépés, hogy tisztába jövünk önmagunkkal, és átgondoljuk, mi az, amit nyújthatunk.

Ezt követően érdemes arra fókuszálni, hogy mit szeretnénk és aztán összevetni a vágyálmainkat a saját realitásunkkal. Az emberek nagy része ezt pont fordítva szokta művelni: először csak azt látja, hogy mire vágyik, mennyire szépre, jóra, rengetegre, élvezetesre, és közben eszébe se jut, hogy ehhez képest mit nyújt ő. Vajon ő maga saját magát választaná-e egy szerepcsere esetén?

A válogatósság akkor kifizetődő, ha köszönő viszonyban marad a realitásokkal. Ha önismerettel párosul. Ha be tudjuk lőni, hogy mire vagyunk képesek, és milyen partnerrel éreznénk igazán jól magunkat. Nem érdemes az után futni, aki elérhetetlen, csak, mert olyanok, akikhez semmi közünk, valami miatt őt tartják a legmenőbbnek.

Teszemazt, nekünk a valójában a természetes kinézetű lányok tetszenek, de a szépségversenyen nem ők tarolnak, hanem azok, akik modellnek néznek ki… Akkor csak azért, mert presztízskérdésnek tartjuk a modell alkatú lány meghódítását, ne ilyennek udvaroljunk, mert vele úgysem lesz majd olyan jó, mint valakivel, aki az ízlésünk szerint való.

Vagy megcélzunk egy olyan Sugar Daddyt, akire rengeteg más Sugar Baby pályázik, pedig nem is tudnánk mit kezdeni az életstílusával, nem is tetszik, ahogy viselkedik, és valójában egyáltalán nem vágyunk az őt övező reflektorfényre…

Legyünk válogatósak, de csakis a magunk mércéje szerint. A saját realitásunkat figyelembe véve. Fontos, hogy ne adjuk fel az elveinket, csak, mert valaki nagyon nyomul, nagyon siettet és nem akarjuk őt elszalasztani. Ha hosszú távon gondolkodik és tényleg mi tetszünk neki, akkor alkalmazkodni fog a ritmusunkhoz, ha pedig nem, akkor nem veszítünk sokat vele.

Aki nem válogatós, annak sokkal többet kell randiznia és így sokkal többször fogja magát feleslegesen puccba vágni, több kellemetlen beszélgetést fog folytatni. Esetleg nem csak beszélgetést, hanem olyan kalandot is, amely után csak a rossz szájíz marad. Nagyon nehéz rábukkanni arra, akivel valóban harmonikus lehet a kapcsolatunk, aki ugyanazt gondolja a Sugarról, mint mi magunk és akivel rezonálunk, de épp emiatt érdemes válogatósnak lenni: hogy ne elégedjünk meg kevésbé hozzánk való partnerrel, vagy ne horgonyozzunk le egy ilyen ember mellett.

Persze, ki nem vágyna arra, hogy mindenkinek tessen, akivel csak szóba áll? Még akkor is, ha úgyse tudna ennyi kapcsolatba kezdeni? Minél népszerűbb valaki, annál válogatósabb lehet (sőt, azzá kell válnia), de minél magabiztosabb valaki, annál népszerűbb is lesz. És nem attól lesz valaki vonzó, hogy nem válogat, hanem épp ellenkezőleg: a kiválasztott partner sokkal többre fogja becsülni, hogy ő nyert, mint abban az esetben, ha nincs semmiféle verseny.

Ha tehát okosan és bölcsen bánunk a lehetőségeinkkel és van elég önismeretünk, akkor a válogatósság is a javunkra válik.